Jób könyve 31

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Szerződést kötöttem szememmel, hogy szűzre nem tekintek.	1 Feci patto cogli occhi miei di non pensar neppure a una vergine.
2 És mi a jutalmam Istentől felülről, s örökrészem a Mindenhatótól a magasságból?	2 Perocché qual communicazione avrebbe con me di lassù Iddio, e come avrebbe possesso di me l'Onnipotente dall'alto?
3 Nemde a romlás a bűnös számára van, s a balsors a gonosztevő részére!	3 Non è ella stabilita pe' malvagi la perdizione, e la diseredazione per quelli, che commettono l'iniquità?
4 Nem látja-e ő útjaimat és nem számlálja-e minden lépésemet?	4 Non istà egli attento a tutti i miei andamenti, e non conta egli tutti i miei passi?
5 Vajon hamisságban jártam-e, és csalárdságra sietett-e lábam?	5 Se io amai la menzogna, e se i miei piedi corsero a tessere degli inganni.
6 Vessen engem igaz mérlegre és győződjék meg Isten az ártatlanságomról!	6 Mi pesi Dio sulla sua giusta bilancia, e conosca la mia schiettezza.
7 Vajon letért-e lépésem az útról, és szemem után járt-e szívem? Tapad-e kezemhez szenny?	7 Se torsero dalla retta via i miei passi, e se dietro a' miei occhi se n'andò il mio cuore, e macchia si attaccò alle mie mani,
8 Akkor vessek én, de más fogyassza, és tépjék ki tövestül termésemet!	8 Semini io, e un altro si mangi il frutto, e sia sradicata la mia progenie.
9 Vajon bomlott-e szívem asszony után? És leselkedtem-e barátom ajtajánál?	9 Se fu sedotto il mio cuore per amore di donna, e se insidiai alla porta del mio amico,
10 Akkor feleségem más cédája legyen, és mások hajoljanak föléje!	10 Sia svituperata da un altro la mia consorte, e serva alla libidine altrui.
11 Mert ez gyalázat lett volna, és igen nagy gonoszság,	11 Perocché questa è scelleraggine orrenda, e grandissima iniquità.
12 tűz, amely pusztít az enyészetig, és kiirt minden termést.	12 Ella è fuoco che brugerà sino all'esterminio, e che tutti estirpa i rampolli.
13 Semmibe vettem-e szolgám igazát, vagy szolgálómét, amikor velem pereskedtek?	13 Se io sdegnai di venire a discussione col mio servo, e cuna mia serva, quando si querelavan di me;
14 Mitévő lennék, ha Isten felkelne ítéletre? És ha számon kérne, mit felelnék neki?	14 Perocché come fare' io allorché il Signore si alzerà a far giudizio? e quando mi interrogherà, che potre'io rispondergli?
15 Nem az teremtett-e engem a méhben, aki azt is alkotta? És nem ugyanő formált-e engem az anya testében?	15 Non fece egli me chi fece anche lui; e forse quell'uno non ci formò nel sen della madre?
16 Megtagadtam-e a szegényektől, amit kívántak? Epedni hagytam-e az özvegy szemét?	16 Se negai a' poveri quello che domandavano, e se delusi l'espettazione della vedova.
17 Egyedül fogyasztottam-e falatomat, és nem kapott-e belőle az árva is?	17 Se il mio pane mangiai da me solo, e non ne feci parte al pupillo:
18 – Hiszen ifjúkorom óta növekedett velem a részvét és anyám méhéből jött ki velem! –	18 Perocché dall'infanzia meco crebbe la misericordia, e meco uscì dal sen, di mia madre.
19 Láttam-e veszni indulót úgy, hogy nem volt ruhája, és szegényt úgy, hogy nem volt takarója,	19 Se disprezzai colui, che periva, perché non avea da coprirsi, e il povero, ch'era ignudo.
20 és nem áldottak-e engem akkor az ő oldalai, és nem melegedett-e juhaim gyapjában?	20 Se neo mi han date benedizioni i suoi fianchi, e se egli non fu riscaldato dalla lana delle mie pecore:
21 Vajon fölemeltem-e kezemet az árva ellen, mert erősebbnek láttam magamat a kapuban?	21 Se la mano alzai contro il pupillo, anche quando mi vedea superiore alla porta;
22 Akkor szakadjon le vállam a lapockájáról, és törjék le karom a csontjáról!	22 Si stacchi il mio omero dalla sua giuntura, e il mio braccio si spezzi colle sue ossa.
23 Hisz mindig féltem volna Istentől, akár a rám szakadó ártól, s el sem tudtam volna viselni a terhét.	23 Perocché temei sempre Dio, come una piena di acque sospesa sopra di me, e la maestà di lui non poteva io sostenere.
24 Vajon az aranyat tartottam-e erősségemnek, és mondtam-e a színaranynak: Te vagy bizodalmam!	24 Se il poter mio credetti che consistesse nell'oro, e se all'oro fino io dissi: Confido in te.
25 Örültem-e annak, hogy bőven volt vagyonom, és hogy sokat szerzett kezem?	25 Se mia consolazione riposi nelle mie molte ricchezze, e ne' molti acquisti fatti colle mie mani.
26 Néztem-e a napot, amint ragyogott, s a holdat, amint szépen úszott?	26 Se al sole alzai gli occhi quando vibrava splendori, e alla luna quand'era più chiara:
27 És közben engedett-e szívem titokban a csábításnak, és csókra emeltem-e kezemet a számhoz?	27 E si rallegrò segretamente il cuor mio, e la mia mano portai alla bocca per baciarla:
28 Igen nagy gonoszság lett volna ez is. Tagadása a fölséges Istennek!	28 Lo che è delitto grandissimo, ed è un rinnegare l'altissimo Iddio.
29 Örültem-e annak romlásán, aki gyűlölt engem és ujjongtam-e, ha baleset érte?	29 Se mi rallegrai della rovina di chi mi odiava, e festeggiai pel male, in cui era caduto.
30 Hiszen nem engedtem, hogy torkom vétkezzék, hogy átokkal kihívjam halálát.	30 Perocché non permisi che la mia lingua peccasse col mandare imprecazioni contro la vita di lui.
31 Nem mondták-e sátram lakói: ‘Ne lakjunk-e jól pecsenyéjéből?’	31 Se la gente della mia casa non dicevano: Chi ci darà, a mangiare dello sue carni?
32 – Nem hált a jövevény az utcán, nyitva állt ajtóm a vándornak! –	32 Non istette il pellegrino allo scoperto; la mia porta fu aperta al passaggero.
33 Palástoltam-e bűnömet emberi módon, s elrejtettem-e vétkemet keblemben?	33 Se, qual suole l'uomo; io ascosi il mio peccato, e celai nel mio seno l'iniquità:
34 Féltem-e nagy sokaságtól, és visszariasztott-e a rokonság lenézése, úgy, hogy inkább hallgattam, ki sem mozdultam az ajtón?	34 Se la gran turba m'intimidì, e se mi spaventò il disprezzo dei parenti, e se non piuttosto mi tacqui, e non uscii di mia casa.
35 Bár lenne, aki meghallana engem, és meghallgatná óhajomat a Mindenható, s az írná meg a vádiratot, aki meg is ítél,	35 Chi mi darà uno che mi ascolti, e che i miei desiderj esaudisca l'Onnipotente, e colui che giudica scriva egli il libello;
36 hogy a vállamon hordozzam, és ékességként felköthessem fejemre!	36 Affinchè sull'omero mio io lo porti, e me l'avvolga alla testa qual diadema?
37 Minden lépésemnél hírül adnám és bemutatnám neki, mint fejedelemnek!	37 Lo reciterei a parte a parte, e lo presenterei a lui, come a mio principe.
38 Bosszúért kiált-e ellenem szántóföldem, és sírnak-e vele barázdái?	38 Se la mia terra grida contro di me, e se con lei piangono i solchi:
39 Megettem-e termését fizetés nélkül, keserítettem-e szántói lelkét?	39 Se senza pagarne il prezzo ho io mangiati i suoi frutti, e afflissi l'anima di quelli, che la coltivano:
40 Akkor búza helyett tövist és árpa helyett gazt teremjen nekem!« Véget értek Jób szavai.	40 Nascano per me triboli in vece di grano, e spine in cambio di orzo.