Jób könyve 30

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Biblia Sagrada Católica
¹ Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	¹ Agora zombam de mim os mais jovens do que eu, aqueles cujos pais eu desdenharia de colocar com os cães de meu rebanho.
² Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	² Que faria eu com o vigor de seus braços? Não atingirão a idade madura.
³ ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	³ Reduzidos a nada pela miséria e a fome, roem um solo árido e desolado.
⁴ füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	⁴ Colhem ervas e cascas dos arbustos, por pão têm somente a raiz das giestas.
⁵ a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	⁵ São postos para fora do povo, gritam com eles como se fossem ladrões,
⁶ A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	⁶ moram em barrancos medonhos, em buracos de terra e de rochedos.
⁷ még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	⁷ Ouvem-se seus gritos entre os arbustos, amontoam-se debaixo das urtigas,
⁸ balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	⁸ filhos de infames e de gente sem nome que são expulsos da terra!
⁹ Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	⁹ Agora sou o assunto de suas canções, o tema de seus escárnios;
¹⁰ Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	¹⁰ afastam-se de mim com horror, não receiam cuspir-me no rosto.
¹¹ mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	¹¹ Desamarraram a corda para humilhar-me, sacudiram de si todo o freio diante de mim.
¹² Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	¹² À minha direita levanta-se a raça deles, tentam atrapalhar meus pés, abrem diante de mim o caminho da sua desgraça.
¹³ széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	¹³ Cortam minha vereda para me perder, trabalham para minha ruína.
¹⁴ Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	¹⁴ Penetram como por uma grande brecha, irrompem entre escombros.
¹⁵ Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	¹⁵ O pavor me invade. Minha esperança é varrida como se fosse pelo vento, minha felicidade passa como uma nuvem.
¹⁶ Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	¹⁶ Agora minha alma se dissolve, os dias de aflição me dominaram.
¹⁷ Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	¹⁷ A noite traspassa meus ossos, consome-os; os males que me roem não dormem.
¹⁸ Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	¹⁸ Com violência segura a minha veste, aperta-me como o colarinho de minha túnica.
¹⁹ Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	¹⁹ Deus jogou-me no lodo, tenho o aspecto da poeira e da cinza.
²⁰ Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	²⁰ Clamo a ti, e não me respondes; ponho-me diante de ti, e não olhas para mim.
²¹ Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	²¹ Tornaste-te cruel para comigo, atacas-me com toda a força de tua mão.
²² Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	²² Arrebatas-me, fazes-me cavalgar o tufão, aniquilas-me na tempestade.
²³ Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	²³ Eu bem sei, levas-me à morte, ao lugar onde se encontram todos os viventes.
²⁴ Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	²⁴ Mas poderá aquele que cai não estender a mão, poderá não pedir socorro aquele que perece?
²⁵ Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	²⁵ Não chorei com os oprimidos? Não teve minha alma piedade dos pobres?
²⁶ Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	²⁶ Esperava a felicidade e veio a desgraça, esperava a luz e vieram as trevas.
²⁷ Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	²⁷ Minhas entranhas abrasam-se sem nenhum descanso, assaltaram-me os dias de aflição.
²⁸ Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	²⁸ Caminho no luto, sem sol; levanto-me numa multidão de gritos,
²⁹ Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	²⁹ tornei-me irmão dos chacais e companheiro dos avestruzes.
³⁰ Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	³⁰ Minha pele enegrece-se e cai, e meus ossos são consumidos pela febre.
³¹ Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	³¹ Minha cítara só dá acordes lúgubres, e minha flauta sons queixosos.

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati