Jób könyve 30

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Sacra Bibbia Ricciotti
¹ Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	¹ - Adesso invece, si fan beffe di meminori di me in età, i cui padri io già non degnaid'ammettere fra i cani del mio gregge.
² Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	² La cui forza di braccia a me non serviva, a pur di vivere sembravano incapaci,
³ ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	³ squallidi [com'erano] di penuria e di fame: essi, che brucavano lungo il deserto, consunti da calamità e miseria:
⁴ füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	⁴ mangiavano erbe e cortecce d'alberi, ed era lor cibo la radice di ginepro.
⁵ a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	⁵ E andando in cerca di tali cose lungo le valli, quando ne avessero trovate, vi correvano sopra con schiamazzo.
⁶ A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	⁶ Abitavano essi nei deserti dei torrenti, nelle grotte della terra e sulla ghiaia;
⁷ még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	⁷ e ivi dimorando erano lieti, stimando una delizia star fra le ortiche:
⁸ balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	⁸ gente stolta ed ignobile, che nemmen comparisce sulla terra!
⁹ Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	⁹ E adesso, son diventato la loro canzone, sono per essi una favola:
¹⁰ Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	¹⁰ mi hanno aborrito, fuggono lungi da me, nè senton ritegno a sputacchiarmi in faccia!
¹¹ mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	¹¹ Poichè aprì [Dio] la sua faretra, e m'ha bersagliato, e ha messo il morso alla mia bocca.
¹² Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	¹² A destra d'oriente insorsero a un tratto le mie calamità, travolsero i miei passi, e m'oppressero come flutti che s'avanzino;
¹³ széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	¹³ sconvolsero le mie strade, mi tesero insidie e prevalsero, nè vi fu chi desse aiuto;
¹⁴ Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	¹⁴ come per muro spaccato e porta sforzataesse piombarono su me, e sulle mie miserie incrudelirono:
¹⁵ Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	¹⁵ sono ridotto a nulla; tu rapisti via come vento la mia aspirazione, e come nube trascorse via la mia salvezza.
¹⁶ Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	¹⁶ E adesso, in me stesso si disfà l'anima mia, e m'hanno afferrato giorni di miseria.
¹⁷ Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	¹⁷ Di notte l'ossa mie son trafitte da dolori, e questi miei divoratori non dormono;
¹⁸ Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	¹⁸ la loro moltitudine consuma il mio manto, e come cappuccio di tunica mi costringono.
¹⁹ Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	¹⁹ Sono diventato pari a fango, e simile a pula e a cenere.
²⁰ Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	²⁰ Verso te, [o Dio], io grido, ma tu non mi ascolti, fermo mi tengo, ma tu non mi guardi;
²¹ Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	²¹ sei diventato verso me crudele, e nella durezza del tuo pugno mi combatti;
²² Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	²² mi lanciasti in alto, e come gittandomi al ventominutamente mi sfracellasti:
²³ Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	²³ lo so, a morte tu mi consegni, là ov'è fissata la casa per ogni vivente!
²⁴ Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	²⁴ Eppure, non per loro distruzione tu stendi la mano, e quando procombano, tu stesso li salverai.
²⁵ Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	²⁵ Io piangevo in altri tempi su chi era afflitto, e l'anima mia aveva pietà per il povero.
²⁶ Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	²⁶ Aspettavo il bene, e m'è venuto il male, attendevo la luce, e sono spuntate le tenebre,
²⁷ Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	²⁷ Le mie viscere bollono senza aver tregua, mi si fecero incontro giorni di miseria;
²⁸ Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	²⁸ abbrunato m'aggiro, ma non dal sole, mi levo su, nell'adunanza io grido;
²⁹ Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	²⁹ fratello son diventato agli sciacalli, e compagno agli struzzi:
³⁰ Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	³⁰ mi si è annerita in dosso la mia pelle, il mio scheletro è arrostito dal bruciore.
³¹ Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	³¹ È diventata lutto la mia cetra, e la mia zampogna una voce di piangenti!

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati