Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Le Sainte Bible Fillion
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Mais maintenant je sers de jouet à de plus jeunes qui moi, dont je ne daignais pas mettre les pères avec les chiens de mon troupeau;
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 car la force de leurs mains ne m'eût servi de rien, et ils étaient même regardés comme indignes de la vie.
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 Desséchés par la faim et la pauvreté, ils rongeaient le désert, défigurés par l'affliction et la misère.
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 Ils mangeaient l'herbe et l'écorce des arbres, et se nourrissaient de la racine des genévriers.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 Ils allaient ravir ces aliments dans les vallées, et, quand ils les découvraient, ils y accouraient avec de grands cris.
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 Ils habitaient dans les creux des torrents, dans les cavernes de la terre ou sur le gravier.
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 Ils trouvaient leur joie dans cet état, et ils regardaient comme des délices d'être sous les buissons.
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 Fils d'insensés et d'hommes ignobles, mépris et rebut du pays.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Je suis devenu le sujet de leurs chansons, je suis l'objet de leurs railleries.
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Ils m'ont en horreur, et ils fuient loin de moi, et ils ne craignent pas de me cracher au visage.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Car Dieu a ouvert Son carquois pour me faire souffrir, et Il a mis un frein à ma bouche.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 Quand je me lève, mes maux se dressent aussitôt à ma droite; ils ont renversé mes pieds, et ils m'ont accablé de leurs menées comme sous des flots.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 Ils ont rompu mes sentiers, ils m'ont dressé des pièges et ont eu sur moi l'avantage, et il n'y a eu personne pour me secourir.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 Ils se sont jetés sur moi, comme par la brèche d'une muraille et par une porte ouverte, et ils sont venus m'accabler dans ma misère.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 J'ai été réduit au néant. Vous avez emporté comme un tourbillon ce qui m'était cher, et mon salut a passé comme un nuage.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Mon âme est maintenant toute languissante en moi-même, et des jours d'affliction me possèdent.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 Pendant la nuit la douleur transperce mes os, et ceux qui me dévorent ne dorment point.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 Leur multitude consume mon vêtement, et ils me serrent comme le haut d'une tunique.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 Je suis devenu comme de la boue, et je suis semblable à la poussière et à la cendre.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Je crie vers Vous, et Vous ne m'écoutez pas; je me présente à Vous, et Vous ne me regardez pas.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Vous êtes devenu cruel envers moi, et Vous me combattez d'une main dure.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Vous m'avez élevé, et, me tenant comme suspendu en l'air, Vous m'avez brisé entièrement.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Je sais que Vous me livrerez à la mort, où est marquée la maison de tous les vivants.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Toutefois Vous n'étendez pas Votre main pour les consumer entièrement; car, lorsqu'ils tombent, Vous les sauvez.
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Je pleurais autrefois sur ce qui était affligé, et mon âme était compatissante envers le pauvre.
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 J'attendais les biens, et les maux me sont venus; j'espérais la lumière, et les ténèbres se sont précipitées.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Un feu brûle sans relâche dans mes entrailles; les jours de l'affliction m'ont prévenu.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Je marchais triste, sans ardeur; je me levais et je poussais des cris dans la foule.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 J'ai été le frère des dragons, et le compagnon des autruches.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 Ma peau s'est noircie sur moi, et mes os se sont desséchés par l'ardeur qui me brûle.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 Ma harpe s'est changée en un chant de deuil, et mon hautbois rend des sons lugubres.