Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	Biblia Matos Soares
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 Porém, agora zombam de mim os mais novos que eu, cujos pais noutro tempo não dignaria eu pôr com os cães do meu rebanho!
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 De que me serviria a força dos seus braços? Não têm vigor algum.
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 Mirrados pela pobreza e pela fome, roem o deserto, terra, de há muito, árida e desolada;
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 apanham ervas e cascas de árvores, alimentam-se de raízes de giesta.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 Escorraçados do meio da sociedade, perseguidos com gritos como ladrões,
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 habitam em horríveis desfiladeiros, nas cavernas da terra, ou nos penhascos,
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 rugindo entre os silvados e reunindo-se debaixo dos espinheiros.
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 Filhos de ignóbeis e desprezíveis, são mais pisados que a terra.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Agora cheguei a ser o assunto das cantigas, o objecto dos escárnios destes tais.
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Eles abominam-me, fogem para longe de mim, e não receiam cuspir-me no rosto.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Perdido todo o, respeito, me insultam, não se refreiam na minha presença.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 A meu lado se levanta a gentalha, e procura caminhos para me perder.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 Destroem as minhas veredas, preparam a minha ruína, e ninguém os contém.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 Como por uma larga brecha, irrompem sobre mim, surgem do meio das ruínas.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 Assaltam-me terrores, a minha prosperidade passou como vento, a minha felicidade passou como nuvem.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 E agora dentro de mim mesmo se murcha a minha alma, e os dias de aflição apoderam-se de mim.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 De noite os meus ossos são traspassados de dores, os (males) que me devoram, não dormem.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 Pela sua violência, a minha veste é deformada; aperta-me como a gola da minha túnica.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 Atirou-me ao lodo, e sou semelhante ao pó e à cinza.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Clamo a ti, e não me ouves, ponho-me diante de ti, e não olhas para mim.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Trocaste-te em severo para comigo, e cora a dureza da tua mão me combates.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Elevas-me, e, pondo-me sobre o vento, fazes-me debater no meio da tormenta.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Sei que me entregarás à morte, onde há casa estabelecida para todo o vivente.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Porventura o que vai perecer não estende as mãos, e, na sua infelicidade, não lança um grito?
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Eu chorava outrora com aquele que estava aflito, e a minha alma compadecia-se do pobre.
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 Esperava bens, e vieram-me males; esperava a luz, e saíram-me trevas.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 As minhas entranhas estão-se abrasando sem descanso algum; os dias da aflição surpreenderam-me.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Caminho triste, sem conforto, ponho-me a gritar no meio da multidão.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 Sou _(como)_ irmão dos chacais e companheiro dos avestruzes.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 A minha pele está denegrida e vai caindo, e os meus ossos secaram-se pelo ardor.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 A minha citara trocou-se em pranto, e a minha lira em lamentos.