Jób könyve 30

Torna indietro

Káldi-Neovulgáta	Bíblia Matos Soares
¹ Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	¹ Porém, agora zombam de mim os mais novos que eu, cujos pais noutro tempo não dignaria eu pôr com os cães do meu rebanho!
² Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	² De que me serviria a força dos seus braços? Não têm vigor algum.
³ ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	³ Mirrados pela pobreza e pela fome, roem o deserto, terra, de há muito, árida e desolada;
⁴ füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	⁴ apanham ervas e cascas de árvores, alimentam-se de raízes de giesta.
⁵ a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	⁵ Escorraçados do meio da sociedade, perseguidos com gritos como ladrões,
⁶ A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	⁶ habitam em horríveis desfiladeiros, nas cavernas da terra, ou nos penhascos,
⁷ még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	⁷ rugindo entre os silvados e reunindo-se debaixo dos espinheiros.
⁸ balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	⁸ Filhos de ignóbeis e desprezíveis, são mais pisados que a terra.
⁹ Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	⁹ Agora cheguei a ser o assunto das cantigas, o objecto dos escárnios destes tais.
¹⁰ Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	¹⁰ Eles abominam-me, fogem para longe de mim, e não receiam cuspir-me no rosto.
¹¹ mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	¹¹ Perdido todo o, respeito, me insultam, não se refreiam na minha presença.
¹² Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	¹² A meu lado se levanta a gentalha, e procura caminhos para me perder.
¹³ széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	¹³ Destroem as minhas veredas, preparam a minha ruína, e ninguém os contém.
¹⁴ Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	¹⁴ Como por uma larga brecha, irrompem sobre mim, surgem do meio das ruínas.
¹⁵ Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	¹⁵ Assaltam-me terrores, a minha prosperidade passou como vento, a minha felicidade passou como nuvem.
¹⁶ Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	¹⁶ E agora dentro de mim mesmo se murcha a minha alma, e os dias de aflição apoderam-se de mim.
¹⁷ Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	¹⁷ De noite os meus ossos são traspassados de dores, os (males) que me devoram, não dormem.
¹⁸ Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	¹⁸ Pela sua violência, a minha veste é deformada; aperta-me como a gola da minha túnica.
¹⁹ Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	¹⁹ Atirou-me ao lodo, e sou semelhante ao pó e à cinza.
²⁰ Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	²⁰ Clamo a ti, e não me ouves, ponho-me diante de ti, e não olhas para mim.
²¹ Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	²¹ Trocaste-te em severo para comigo, e cora a dureza da tua mão me combates.
²² Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	²² Elevas-me, e, pondo-me sobre o vento, fazes-me debater no meio da tormenta.
²³ Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	²³ Sei que me entregarás à morte, onde há casa estabelecida para todo o vivente.
²⁴ Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	²⁴ Porventura o que vai perecer não estende as mãos, e, na sua infelicidade, não lança um grito?
²⁵ Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	²⁵ Eu chorava outrora com aquele que estava aflito, e a minha alma compadecia-se do pobre.
²⁶ Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	²⁶ Esperava bens, e vieram-me males; esperava a luz, e saíram-me trevas.
²⁷ Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	²⁷ As minhas entranhas estão-se abrasando sem descanso algum; os dias da aflição surpreenderam-me.
²⁸ Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	²⁸ Caminho triste, sem conforto, ponho-me a gritar no meio da multidão.
²⁹ Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	²⁹ Sou _(como)_ irmão dos chacais e companheiro dos avestruzes.
³⁰ Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	³⁰ A minha pele está denegrida e vai caindo, e os meus ossos secaram-se pelo ardor.
³¹ Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	³¹ A minha citara trocou-se em pranto, e a minha lira em lamentos.

Cambia Bibbia

Confronta con un'altra Bibbia

Versetti esaminati