Salmi תהילים (Tehillim) 104

Miqra 'al pi ha-Mesorah	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 בָּרְכִי נַפְשִׁי אֶת־יְהֹוָהיְהֹוָה אֱלֹהַי גָּדַלְתָּ מְּאֹדהוֹד וְהָדָר לָבָֽשְׁתָּ׃	1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,
2 עֹֽטֶה־אוֹר כַּשַּׂלְמָהנוֹטֶה שָׁמַיִם כַּיְרִיעָֽה׃	2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
3 הַמְקָרֶה בַמַּיִם עֲֽלִיּוֹתָיוהַשָּׂם־עָבִים רְכוּבוֹהַֽמְהַלֵּךְ עַל־כַּנְפֵי־רֽוּחַ׃	3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.
4 עֹשֶׂה מַלְאָכָיו רוּחוֹתמְשָׁרְתָיו אֵשׁ לֹהֵֽט׃	4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.
5 יָֽסַד־אֶרֶץ עַל־מְכוֹנֶיהָבַּל־תִּמּוֹט עוֹלָם וָעֶֽד׃	5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.
6 תְּהוֹם כַּלְּבוּשׁ כִּסִּיתוֹעַל־הָרִים יַעַמְדוּ מָֽיִם׃	6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.
7 מִן־גַּעֲרָתְךָ יְנוּסוּןמִן־קוֹל רַֽעַמְךָ יֵחָפֵזֽוּן׃	7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.
8 יַעֲלוּ הָרִים יֵרְדוּ בְקָעוֹתאֶל־מְקוֹם זֶה ׀ יָסַדְתָּ לָהֶֽם׃	8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
9 גְּֽבוּל־שַׂמְתָּ בַּל־יַעֲבֹרוּןבַּל־יְשֻׁבוּן לְכַסּוֹת הָאָֽרֶץ׃	9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.
10 הַֽמְשַׁלֵּחַ מַעְיָנִים בַּנְּחָלִיםבֵּין הָרִים יְהַלֵּכֽוּן׃	10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.
11 יַשְׁקוּ כׇּל־חַיְתוֹ שָׂדָייִשְׁבְּרוּ פְרָאִים צְמָאָֽם׃	11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.
12 עֲלֵיהֶם עוֹף־הַשָּׁמַיִם יִשְׁכּוֹןמִבֵּין עֳפָאיִם יִתְּנוּ־קֽוֹל׃	12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.
13 מַשְׁקֶה הָרִים מֵעֲלִיּוֹתָיומִפְּרִי מַעֲשֶׂיךָ תִּשְׂבַּע הָאָֽרֶץ׃	13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
14 מַצְמִיחַ חָצִיר ׀ לַבְּהֵמָהוְעֵשֶׂב לַעֲבֹדַת הָאָדָםלְהוֹצִיא לֶחֶם מִן־הָאָֽרֶץ׃	14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,
15 וְיַיִן ׀ יְשַׂמַּח לְֽבַב־אֱנוֹשׁלְהַצְהִיל פָּנִים מִשָּׁמֶןוְלֶחֶם לְֽבַב־אֱנוֹשׁ יִסְעָֽד׃	15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.
16 יִשְׂבְּעוּ עֲצֵי יְהֹוָהאַֽרְזֵי לְבָנוֹן אֲשֶׁר נָטָֽע׃	16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
17 אֲשֶׁר־שָׁם צִפֳּרִים יְקַנֵּנוּחֲסִידָה בְּרוֹשִׁים בֵּיתָֽהּ׃	17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.
18 הָרִים הַגְּבֹהִים לַיְּעֵלִיםסְלָעִים מַחְסֶה לַֽשְׁפַנִּֽים׃	18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.
19 עָשָׂה יָרֵחַ לְמוֹעֲדִיםשֶׁמֶשׁ יָדַע מְבוֹאֽוֹ׃	19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
20 תָּֽשֶׁת־חֹשֶׁךְ וִיהִי לָיְלָהבּוֹ־תִרְמֹשׂ כׇּל־חַיְתוֹ־יָֽעַר׃	20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,
21 הַכְּפִירִים שֹׁאֲגִים לַטָּרֶףוּלְבַקֵּשׁ מֵאֵל אׇכְלָֽם׃	21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.
22 תִּזְרַח הַשֶּׁמֶשׁ יֵאָסֵפוּןוְאֶל־מְעוֹנֹתָם יִרְבָּצֽוּן׃	22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.
23 יֵצֵא אָדָם לְפׇעֳלוֹוְֽלַעֲבֹדָתוֹ עֲדֵי־עָֽרֶב׃	23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.
24 מָה־רַבּוּ מַעֲשֶׂיךָ ׀ יְֽהֹוָהכֻּלָּם בְּחׇכְמָה עָשִׂיתָמָלְאָה הָאָרֶץ קִנְיָנֶֽךָ׃	24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.
25 זֶה ׀ הַיָּם גָּדוֹל וּרְחַב יָדָיִםשָֽׁם־רֶמֶשׂ וְאֵין מִסְפָּרחַיּוֹת קְטַנּוֹת עִם־גְּדֹלֽוֹת׃	25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.
26 שָׁם אֳנִיּוֹת יְהַלֵּכוּןלִוְיָתָן זֶֽה־יָצַרְתָּ לְשַֽׂחֶק־בּֽוֹ׃	26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.
27 כֻּלָּם אֵלֶיךָ יְשַׂבֵּרוּןלָתֵת אׇכְלָם בְּעִתּֽוֹ׃	27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.
28 תִּתֵּן לָהֶם יִלְקֹטוּןתִּפְתַּח יָדְךָ יִשְׂבְּעוּן טֽוֹב׃	28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
29 תַּסְתִּיר פָּנֶיךָ יִֽבָּהֵלוּןתֹּסֵף רוּחָם יִגְוָעוּןוְֽאֶל־עֲפָרָם יְשׁוּבֽוּן׃	29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.
30 תְּשַׁלַּח רוּחֲךָ יִבָּרֵאוּןוּתְחַדֵּשׁ פְּנֵי אֲדָמָֽה׃	30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.
31 יְהִי כְבוֹד יְהֹוָה לְעוֹלָםיִשְׂמַח יְהֹוָה בְּמַעֲשָֽׂיו׃	31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,
32 הַמַּבִּיט לָאָרֶץ וַתִּרְעָדיִגַּע בֶּהָרִים וְֽיֶעֱשָֽׁנוּ׃	32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
33 אָשִׁירָה לַיהֹוָה בְּחַיָּיאֲזַמְּרָה לֵאלֹהַי בְּעוֹדִֽי׃	33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
34 יֶעֱרַב עָלָיו שִׂיחִיאָנֹכִי אֶשְׂמַח בַּיהֹוָֽה׃	34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
35 יִתַּמּוּ חַטָּאִים ׀ מִן־הָאָרֶץוּרְשָׁעִים ׀ עוֹד אֵינָםבָּרְכִי נַפְשִׁי אֶת־יְהֹוָההַֽלְלוּ־יָֽהּ׃	35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!