Livre de Job 3

JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Enfin Job ouvrit la bouche et maudit le jour de sa naissance.	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 Il prit la parole et dit:	2 és mondta:
3 Périsse le jour qui me vit naître et la nuit qui annonça: "Un garçon vient d'être conçu."	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 Ce jour-là, qu'il soit ténèbres, que Dieu, de là-haut, ne le réclame pas, que la lumière ne brille pas surlui!	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 Que le revendiquent ténèbre et ombre épaisse, qu'une nuée s'installe sur lui, qu'une éclipse en fasse saproie!	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 Oui, que l'obscurité le possède, qu'il ne s'ajoute pas aux jours de l'année, n'entre point dans le comptedes mois!	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 Cette nuit-là, qu'elle soit stérile, qu'elle ignore les cris de joie!	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 Que la maudissent ceux qui maudissent les jours et sont prêts à réveiller Léviathan!	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 Que se voilent les étoiles de son aube, qu'elle attende en vain la lumière et ne voie point s'ouvrir lespaupières de l'aurore!	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 Car elle n'a pas fermé sur moi la porte du ventre, pour cacher à mes yeux la souffrance.	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 Pourquoi ne suis-je pas mort au sortir du sein, n'ai-je péri aussitôt enfanté?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 Pourquoi s'est-il trouvé deux genoux pour m'accueillir, deux mamelles pour m'allaiter?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 Maintenant je serais couché en paix, je dormirais d'un sommeil reposant,	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 avec les rois et les grands ministres de la terre, qui ont bâti leurs demeures dans des lieux désolés,	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 ou avec les princes qui ont de l'or en abondance et de l'argent plein leurs tombes.	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Ou bien, tel l'avorton caché, je n'aurais pas existé, comme les petits qui ne voient pas le jour.	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 Là prend fin l'agitation des méchants, là se reposent les épuisés.	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 Les captifs de même sont laissés tranquilles et n'entendent plus les cris du surveillant.	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 Là petits et grands se confondent et l'esclave recouvre sa liberté.	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 Pourquoi donner à un malheureux la lumière, la vie à ceux qui ont l'amertume au coeur,	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 qui aspirent après la mort sans qu'elle vienne, fouillent à sa recherche plus que pour un trésor?	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 Ils se réjouiraient en face du tertre funèbre, exulteraient s'ils atteignaient la tombe.	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 Pourquoi ce don à l'homme qui ne voit plus sa route et que Dieu enclôt sur lui-même?	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 Pour nourriture, j'ai mes soupirs, comme l'eau s'épanchent mes rugissements.	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 Toutes mes craintes se réalisent et ce que je redoute m'arrive.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 Ni tranquillité ni paix pour moi, et mes tourments chassent le repos.	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«