| 1 Me falta el aliento, | mis días se extinguen, | me espera la tumba. | 1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám! |
| 2 Vivo rodeado de burlas, | tanta provocación me desvela. | 2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem. |
| 3 Conviértete tú en mi garantía, | ¿quién, si no, saldría en mi favor? | 3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem! |
| 4 Has cerrado su mente a la razón | y no permitirás que triunfen, | 4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül! |
| 5 ¿o eres como quien convida a sus amigos, | mientras sus hijos padecen necesidad? | 5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped. |
| 6 Me ha convertido en mofa de la gente, | en objeto de los salivazos de los demás. | 6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük. |
| 7 La pena consume mis ojos, | mi cuerpo es solo una sombra. | 7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék. |
| 8 Los justos se asombran al verlo, | el inocente se alza contra el impío. | 8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen; |
| 9 Pero el justo sigue por su camino, | el de manos limpias redobla su energía. | 9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik. |
| 10 Volved, vosotros, seguid atacándome, | que no encontraré un sabio entre vosotros. | 10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek! |
| 11 Mis días y mis planes han pasado, | todas mis esperanzas se desvanecen. | 11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték, |
| 12 ¿Pretendéis que la noche sea día, | que haya luz cuando solo hay tinieblas? | 12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok. |
| 13 Solo espero habitar en el Abismo, | hacer mi lecho en las tinieblas, | 13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat; |
| 14 llamar al sepulcro “padre mío”, | “madre” y “hermana” a los gusanos. | 14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem! |
| 15 ¿Dónde ha quedado mi esperanza?, | ¿alguien ve por mí la dicha? | 15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt? |
| 16 ¿Descenderán conmigo al Abismo?, | ¿bajaremos juntos al polvo?». | 16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?« |
