Lamentazioni 3

LA SACRA BIBBIA	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Io sono l'uomo che ha visto la miseria sotto la verga del suo furore.	1 Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott haragjának vesszeje miatt.
2 Mi ha guidato e fatto camminare in tenebra e non in luce.	2 Engem hajtott és vezetett sötétségbe és nem világosságba.
3 Sì, contro di me volge e rivolge la sua mano tutto il giorno.	3 Igen, ellenem fordítja kezét újra meg újra, egész nap.
4 Ha disfatto la mia carne e la mia pelle, ha spezzato le mie ossa.	4 Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat.
5 Ha fabbricato contro di me e mi ha avvolto di veleno e di amarezza.	5 Körülbástyázott és bekerített engem méreggel és gyötrelemmel.
6 In luoghi tenebrosi m'ha fatto abitare come i morti da tempo.	6 Sötétségben adott nekem lakást, mint az örök halottaknak.
7 Ha innalzato un muro attorno a me: non posso uscire, ha appesantito la mia catena.	7 Falat emelt körém, és nem mehetek ki, súlyossá tette bilincsemet.
8 Anche se gridassi e implorassi, egli soffoca la mia preghiera.	8 Ha kiáltok és könyörgök is, elnémítja imádságomat.
9 Ha murato le mie strade con massi tagliati, ha deviato i miei sentieri.	9 Elfalazta útjaimat faragott kővel, ösvényeimet görbévé tette.
10 Orso in agguato è stato per me, un leone nei nascondigli.	10 Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint oroszlán a rejtekben.
11 Le mie strade ha deviato, m'ha dilaniato, m'ha fatto oggetto di desolazione.	11 Útjaimat eltérítette, és széttépett, elpusztított engem.
12 Ha teso il suo arco e m'ha posto come bersaglio alla freccia.	12 Megfeszítette íját, és odaállított célpontul a nyílnak.
13 Ha conficcato nei miei reni le frecce della sua faretra.	13 Veséimbe eresztette tegzének nyilait.
14 Sono diventato il riso di tutto il mio popolo, la sua canzone di tutto il giorno.	14 Nevetség tárgya lettem egész népemnek, gúnydaluk tárgya egész nap.
15 Mi ha saziato con erbe amare e dissetato con assenzio.	15 Jóltartott engem keserűséggel, megittasított ürömmel.
16 Mi ha spezzato i denti nella ghiaia, m'ha fatto cadere nella polvere.	16 Kitörte kaviccsal fogaimat, lenyomott engem a hamuba.
17 E si è allontanata dalla pace l'anima mia, ho dimenticato la felicità.	17 Kitaszította a békességből lelkemet, elfelejtettem a jólétet.
18 Ho detto: "E' svanito il mio vigore e la mia speranza nel Signore!".	18 Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem és reménységem az Úrban.«
19 Ricordare la mia miseria e il mio vagare è assenzio e veleno!	19 Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!
20 Ricorda, ricorda e si piega su se stessa l'anima mia.	20 Jól emlékszik és elcsügged bennem a lelkem.
21 Questo io richiamo in cuor mio, perché io possa sperare.	21 De azt fontolgatom szívemben, azért reménykedem:
22 Le grazie del Signore non sono finite, non sono esauriti i suoi atti di compassione.	22 az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma:
23 Si rinnovano ogni mattino: grande è la sua fedeltà!	23 megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!
24 "Mia parte è il Signore, dice la mia anima, per questo spero in lui".	24 »Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –, azért remélek benne.«
25 Buono è il Signore per chi spera in lui, per l'anima che lo cerca.	25 Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak, a lélekhez, amely őt keresi.
26 Buona cosa è attendere, e in silenzio, la salvezza del Signore.	26 Jó csendben várni az Úr szabadítására.
27 Buona cosa è per l'uomo, portare un giogo nella sua giovinezza.	27 Jó a férfinak, ha igát hordoz már ifjúkorában.
28 Sieda in disparte e taccia, quando egli l'avrà posto su di lui.	28 Üljön egymagában, és hallgasson, mert ő tette rá azt!
29 Metta nella polvere la sua bocca: forse vi è ancora speranza!	29 Tegye a porba száját, talán van remény!
30 Offra, a chi lo percuote, la guancia, si sazi di obbrobrio!	30 Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljék el gyalázattal!
31 Perché il Signore non allontana per sempre i figli dell'uomo.	31 Mert nem taszít el örökre az Úr.
32 Perché, se affligge, ha pietà, secondo la grandezza delle sue grazie.	32 Ha megszomorított is, irgalmaz nagy kegyessége szerint.
33 Perché non di buon cuore umilia e affligge i figli dell'uomo.	33 Mert nem szívéből alázza meg és szomorítja el az emberek fiait.
34 Quando uno calpesta sotto i suoi piedi tutti i prigionieri di un paese,	34 Amikor lábbal tiporják az ország összes foglyát,
35 quando uno perverte il diritto d'un uomo, dinanzi al volto dell'Altissimo,	35 amikor elferdítik az ember jogát a Fölséges színe előtt,
36 quando uno fa torto a un uomo nel suo processo, il Signore non vede?	36 amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?
37 Chi disse una cosa e fu fatta? Non l'ha forse comandata il Signore?	37 Ki az, aki csak szólt, és megtörtént? Nem az Úr parancsolta-e meg?
38 Dalla bocca dell'Altissimo non procedono i mali e i beni?	38 Nem a Fölséges szájából ered-e a rossz és a jó is?
39 Perché si lamenta l'uomo, l'uomo che vive malgrado i suoi peccati?	39 Miért panaszkodik az élő ember, a férfi a vétkei miatt?
40 Investighiamo le nostre vie e scrutiamole, torniamo al Signore!	40 »Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át, és térjünk vissza az Úrhoz!
41 Eleviamo il nostro cuore sulle mani al Dio che è nei cieli!	41 Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt Istenhez, aki az égben van!
42 Noi abbiamo peccato, siamo stati ribelli e tu non hai perdonato.	42 Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk, te nem bocsátottál meg.
43 Ti sei avvolto di furore e ci hai inseguito, hai ucciso: non hai avuto pietà!	43 Haragba burkolóztál, és üldöztél minket, öltél, s nem kíméltél.
44 Ti sei avvolto in una nube, perché non passasse la preghiera.	44 Felhőbe burkolóztál, hogy ne hatoljon át az imádság.
45 Spazzatura e rifiuto ci hai resi in mezzo ai popoli.	45 Megvetett söpredékké tettél minket a népek között.
46 Hanno spalancato contro di noi la loro bocca tutti i nostri nemici.	46 Kitátotta ránk a száját minden ellenségünk.
47 Terrore e fossa sono stati per noi, sterminio e rovina.	47 Rettegés és verem lett a részünk, pusztulás és romlás.«
48 Il mio occhio gronda rivi di lacrime per la rovina della figlia del mio popolo.	48 Patakzik a könny szememből népem leányának romlása miatt.
49 L'occhio mio si discioglie e non ha sosta: non ha sollievo,	49 Szemem könnyezik, és nem nyugszik, mert nincs pihenés,
50 fino a quando il Signore guardi e veda dai cieli.	50 míg le nem tekint, és meg nem látja az Úr az égből.
51 L'occhio mio tormenta la mia anima alla vista delle figlie della mia città.	51 Szemem fájdalmat okozott lelkemnek, látva városom minden leányát.
52 Mi hanno dato la caccia come a un uccello, quelli che mi odiano senza motivo.	52 Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Hanno buttato nella fossa la mia vita e gettato pietre su di me.	53 A gödörbe taszították életemet, és követ hajigáltak rám.
54 Le acque hanno sommerso il mio capo; ho detto: "Sono perduto!".	54 Összecsapott a víz fejem fölött, azt mondtam: »Elvesztem!«
55 Ho gridato il tuo nome, Signore, dalla fossa più profonda.	55 Segítségül hívtam nevedet, Uram, a gödör mélyéből.
56 La mia voce hai udito: "Non chiudere il tuo orecchio al mio grido!".	56 Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet enyhületért való kiáltásom előtt!«
57 Ti sei accostato, quando ti ho chiamato; mi hai detto: "Non temere!".	57 Közel jöttél aznap, amikor hívtalak, s azt mondtad: »Ne félj!«
58 Hai difeso, Signore, la mia causa, hai riscattato la mia vita.	58 Te folytattad, Uram, a pert lelkemért, s megváltottad életemet.
59 Hai visto, Signore, la mia umiliazione: difendi il mio diritto!	59 Láttad, Uram, sérelmemet, szolgáltass hát igazságot nekem!
60 Hai visto tutte le loro vendette, tutti i loro complotti contro di me.	60 Láttad összes bosszújukat, minden tervüket ellenem.
61 Hai udito i loro insulti, Signore, tutti i loro complotti contro di me,	61 Hallottad gyalázkodásukat, Uram, minden tervüket ellenem.
62 le labbra dei miei aggressori e i loro disegni contro di me tutto il giorno.	62 Támadóim ajka és gondolata ellenem irányul egész nap.
63 Sèggano o si alzino, tu osservali: io sono la loro canzone!	63 Akár leülnek, akár felkelnek, nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.
64 Rendi loro la ricompensa, Signore, secondo l'opera delle loro mani.	64 Fizess meg nekik, Uram, kezük műve szerint!
65 Da' loro durezza di cuore, la tua maledizione su di loro.	65 Adj nekik megátalkodott szívet, átkod legyen rajtuk!
66 Perséguitali nell'ira e stèrminali da sotto i tuoi cieli, o Signore!	66 Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket eged alól, Uram!