Lamentations 5

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Remember, O LORD, what is come upon us: consider, and behold our reproach.	1 Emlékezz, Uram, mi történt velünk, tekints ránk és lásd gyalázatunkat!
2 Our inheritance is turned to strangers, our houses to aliens.	2 Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre.
3 We are orphans and fatherless, our mothers are as widows.	3 Árvák lettünk, és apátlanok, anyáink olyanok, mint az özvegyek.
4 We have drunken our water for money; our wood is sold unto us.	4 Vizünket pénzért isszuk, fánkat vételárért kapjuk.
5 Our necks are under persecution: we labour, and have no rest.	5 Nyakunkon vannak üldözőink, elfáradtunk, és nincs nyugalmunk.
6 We have given the hand to the Egyptians, and to the Assyrians, to be satisfied with bread.	6 Egyiptomnak nyújtottunk kezet, s Asszíriának, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Our fathers have sinned, and are not; and we have borne their iniquities.	7 Atyáink vétkeztek, és nincsenek többé, s mi hordozzuk bűneiket.
8 Servants have ruled over us: there is none that doth deliver us out of their hand.	8 Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9 We gat our bread with the peril of our lives because of the sword of the wilderness.	9 Életünk kockáztatásával szerezzük kenyerünket kard elől a pusztában.
10 Our skin was black like an oven because of the terrible famine.	10 Bőrünk izzik, mint a kemence, a hevesen kínzó éhségtől.
11 They ravished the women in Zion, and the maids in the cities of Judah.	11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.
12 Princes are hanged up by their hand: the faces of elders were not honoured.	12 A fejedelmeket felakasztották kezükkel, a vének személyét nem tisztelték.
13 They took the young men to grind, and the children fell under the wood.	13 Az ifjak malmot hajtanak, és a gyermekek fahordásban rogyadoznak.
14 The elders have ceased from the gate, the young men from their musick.	14 A vének eltűntek a kapuból, az ifjak abbahagyták hárfajátékukat.
15 The joy of our heart is ceased; our dance is turned into mourning.	15 Eltűnt szívünk vidámsága, gyászra fordult a körtáncunk.
16 The crown is fallen from our head: woe unto us, that we have sinned!	16 Leesett a koszorú a fejünkről; jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 For this our heart is faint; for these things our eyes are dim.	17 Ezért lett szomorú a szívünk, ezért homályosult el a szemünk;
18 Because of the mountain of Zion, which is desolate, the foxes walk upon it.	18 Sion hegye miatt, mely puszta lett, rókák járkálnak rajta.
19 Thou, O LORD, remainest for ever; thy throne from generation to generation.	19 De te, Uram, örökké megmaradsz, trónod nemzedékről nemzedékre.
20 Wherefore dost thou forget us for ever, and forsake us so long time?	20 Miért feledkezel meg rólunk örökre, miért hagysz el minket hosszú napokra?
21 Turn thou us unto thee, O LORD, and we shall be turned; renew our days as of old.	21 Téríts magadhoz, Uram, és megtérünk, újítsd meg napjainkat, mint hajdan!
22 But thou hast utterly rejected us; thou art very wroth against us.	22 Vagy talán végképp elvetettél minket, oly nagyon megharagudtál miránk?