Psalms 88

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 O LORD God of my salvation, I have cried day and night before thee:	1 Kóré fiainak éneke. Zsoltár. A karvezetőnek. A »Mahálát« szerint. Éneklésre.
2 Let my prayer come before thee: incline thine ear unto my cry;	2 Uram, szabadításom Istene, éjjel-nappal hozzád kiáltok.
3 For my soul is full of troubles: and my life draweth nigh unto the grave.	3 Jusson színed elé imádságom, füledet hajtsd könyörgésemre.
4 I am counted with them that go down into the pit: I am as a man that hath no strength:	4 Mert fájdalommal van tele a lelkem és életem az alvilághoz közeledik.
5 Free among the dead, like the slain that lie in the grave, whom thou rememberest no more: and they are cut off from thy hand.	5 A sírba szállók közé soroltak engem, olyanná lettem, mint akinek nincsen segítsége.
6 Thou hast laid me in the lowest pit, in darkness, in the deeps.	6 A holtak között van fekhelyem, mint a halálra sebzettek, akik a sírban alszanak, akikről nem emlékezel meg többé, és akiket kitéptek kezedből.
7 Thy wrath lieth hard upon me, and thou hast afflicted me with all thy waves. Selah.	7 Letettél engem a verem mélyére, a sötétségbe s a halál árnyékába.
8 Thou hast put away mine acquaintance far from me; thou hast made me an abomination unto them: I am shut up, and I cannot come forth.	8 Rám nehezedett haragod, rám zúdítottad minden hullámodat.
9 Mine eye mourneth by reason of affliction: LORD, I have called daily upon thee, I have stretched out my hands unto thee.	9 Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük; Fogoly vagyok és nincs menekvésem.
10 Wilt thou shew wonders to the dead? shall the dead arise and praise thee? Selah.	10 Szemem elbágyad a gyötrelemtől. Uram, egész nap tehozzád kiáltok, feléd terjesztem kezemet:
11 Shall thy lovingkindness be declared in the grave? or thy faithfulness in destruction?	11 Vajon a holtakkal művelsz-e csodákat, és fölkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged?
12 Shall thy wonders be known in the dark? and thy righteousness in the land of forgetfulness?	12 Vajon hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat és hűségedet az enyészet helyén?
13 But unto thee have I cried, O LORD; and in the morning shall my prayer prevent thee.	13 Vajon a sötétség helyén ismerik-e csodáidat és igazságodat a feledés földjén?
14 LORD, why castest thou off my soul? why hidest thou thy face from me?	14 Uram, én hozzád kiáltok, kora reggel eléd száll imádságom.
15 I am afflicted and ready to die from my youth up: while I suffer thy terrors I am distracted.	15 Miért taszítasz el engem, Uram, miért rejted el tőlem arcodat?
16 Thy fierce wrath goeth over me; thy terrors have cut me off.	16 Szegény és halálos beteg vagyok ifjúkorom óta, a tőled való rettegés súlya nyom, bensőm összezavarodott.
17 They came round about me daily like water; they compassed me about together.	17 Átcsapott rajtam haragod és megrendítettek engem borzalmaid.
18 Lover and friend hast thou put far from me, and mine acquaintance into darkness.	18 Körülvesznek engem, mint a vizek, egész nap, mindenünnen körülvesznek.
	19 Eltávolítottad tőlem a barátokat és a közelállókat, csak a sötétség a társam.