Psalms 104

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Bless the LORD, O my soul. O LORD my God, thou art very great; thou art clothed with honour and majesty.	1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,
2 Who coverest thyself with light as with a garment: who stretchest out the heavens like a curtain:	2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,
3 Who layeth the beams of his chambers in the waters: who maketh the clouds his chariot: who walketh upon the wings of the wind:	3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.
4 Who maketh his angels spirits; his ministers a flaming fire:	4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.
5 Who laid the foundations of the earth, that it should not be removed for ever.	5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.
6 Thou coveredst it with the deep as with a garment: the waters stood above the mountains.	6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.
7 At thy rebuke they fled; at the voice of thy thunder they hasted away.	7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.
8 They go up by the mountains; they go down by the valleys unto the place which thou hast founded for them.	8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.
9 Thou hast set a bound that they may not pass over; that they turn not again to cover the earth.	9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.
10 He sendeth the springs into the valleys, which run among the hills.	10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.
11 They give drink to every beast of the field: the wild asses quench their thirst.	11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.
12 By them shall the fowls of the heaven have their habitation, which sing among the branches.	12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.
13 He watereth the hills from his chambers: the earth is satisfied with the fruit of thy works.	13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.
14 He causeth the grass to grow for the cattle, and herb for the service of man: that he may bring forth food out of the earth;	14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,
15 And wine that maketh glad the heart of man, and oil to make his face to shine, and bread which strengtheneth man's heart.	15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.
16 The trees of the LORD are full of sap; the cedars of Lebanon, which he hath planted;	16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.
17 Where the birds make their nests: as for the stork, the fir trees are her house.	17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.
18 The high hills are a refuge for the wild goats; and the rocks for the conies.	18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.
19 He appointed the moon for seasons: the sun knoweth his going down.	19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.
20 Thou makest darkness, and it is night: wherein all the beasts of the forest do creep forth.	20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,
21 The young lions roar after their prey, and seek their meat from God.	21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.
22 The sun ariseth, they gather themselves together, and lay them down in their dens.	22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.
23 Man goeth forth unto his work and to his labour until the evening.	23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.
24 O LORD, how manifold are thy works! in wisdom hast thou made them all: the earth is full of thy riches.	24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.
25 So is this great and wide sea, wherein are things creeping innumerable, both small and great beasts.	25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.
26 There go the ships: there is that leviathan, whom thou hast made to play therein.	26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.
27 These wait all upon thee; that thou mayest give them their meat in due season.	27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.
28 That thou givest them they gather: thou openest thine hand, they are filled with good.	28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.
29 Thou hidest thy face, they are troubled: thou takest away their breath, they die, and return to their dust.	29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.
30 Thou sendest forth thy spirit, they are created: and thou renewest the face of the earth.	30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.
31 The glory of the LORD shall endure for ever: the LORD shall rejoice in his works.	31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,
32 He looketh on the earth, and it trembleth: he toucheth the hills, and they smoke.	32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.
33 I will sing unto the LORD as long as I live: I will sing praise to my God while I have my being.	33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.
34 My meditation of him shall be sweet: I will be glad in the LORD.	34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.
35 Let the sinners be consumed out of the earth, and let the wicked be no more. Bless thou the LORD, O my soul. Praise ye the LORD.	35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!