Job 30

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 But now they that are younger than I have me in derision, whose fathers I would have disdained to have set with the dogs of my flock.	1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!
2 Yea, whereto might the strength of their hands profit me, in whom old age was perished?	2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,
3 For want and famine they were solitary; fleeing into the wilderness in former time desolate and waste.	3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,
4 Who cut up mallows by the bushes, and juniper roots for their meat.	4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,
5 They were driven forth from among men, (they cried after them as after a thief;)	5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.
6 To dwell in the clifts of the valleys, in caves of the earth, and in the rocks.	6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;
7 Among the bushes they brayed; under the nettles they were gathered together.	7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;
8 They were children of fools, yea, children of base men: they were viler than the earth.	8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.
9 And now am I their song, yea, I am their byword.	9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.
10 They abhor me, they flee far from me, and spare not to spit in my face.	10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,
11 Because he hath loosed my cord, and afflicted me, they have also let loose the bridle before me.	11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.
12 Upon my right hand rise the youth; they push away my feet, and they raise up against me the ways of their destruction.	12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,
13 They mar my path, they set forward my calamity, they have no helper.	13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.
14 They came upon me as a wide breaking in of waters: in the desolation they rolled themselves upon me.	14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.
15 Terrors are turned upon me: they pursue my soul as the wind: and my welfare passeth away as a cloud.	15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.
16 And now my soul is poured out upon me; the days of affliction have taken hold upon me.	16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.
17 My bones are pierced in me in the night season: and my sinews take no rest.	17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.
18 By the great force of my disease is my garment changed: it bindeth me about as the collar of my coat.	18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.
19 He hath cast me into the mire, and I am become like dust and ashes.	19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.
20 I cry unto thee, and thou dost not hear me: I stand up, and thou regardest me not.	20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.
21 Thou art become cruel to me: with thy strong hand thou opposest thyself against me.	21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.
22 Thou liftest me up to the wind; thou causest me to ride upon it, and dissolvest my substance.	22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.
23 For I know that thou wilt bring me to death, and to the house appointed for all living.	23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.
24 Howbeit he will not stretch out his hand to the grave, though they cry in his destruction.	24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!
25 Did not I weep for him that was in trouble? was not my soul grieved for the poor?	25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.
26 When I looked for good, then evil came unto me: and when I waited for light, there came darkness.	26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.
27 My bowels boiled, and rested not: the days of affliction prevented me.	27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.
28 I went mourning without the sun: I stood up, and I cried in the congregation.	28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.
29 I am a brother to dragons, and a companion to owls.	29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.
30 My skin is black upon me, and my bones are burned with heat.	30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.
31 My harp also is turned to mourning, and my organ into the voice of them that weep.	31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!