A zsoltárok könyve 92

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 Zsoltár. Ének. Szombatnapra.	1 Lauda, ovver cantico dello stesso Davidde pel giorno, che precede il sabato, quando la terra fu fondata. Il Signore ha preso possesso del Regno, si è ammantato di splendore, si è ammantato di fortezza, e ne ha cinti i suoi fianchi.
2 Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni,	2 Perocché egli diede fermo stato alla terra, la quale non sarà smossa.
3 hirdetni reggelenként kegyelmedet, éjjelente hűségedet	3 Fin d'allora fu preparato, o Dio, il tuo trono: tu se' ab eterno.
4 tízhúrú hárfával, énekszóval, lanttal.	4 I fiumi hanno alzata, o Signore, hanno alzata i fiumi la loro voce.
5 Mert tetteiddel megörvendeztettél, Uram, s ujjongok kezed műveinek.	5 I fiumi hanno alzati i loro flutti sopra lo strepito delle molte acque.
6 Milyen nagyok, Uram, műveid, milyen mélységesek gondolataid!	6 Mirabil cosa le elevazioni del mare: più mirabile il Signore nell'alto.
7 De az oktalan ember nem ismeri, s az esztelen nem érti ezt meg.	7 Le tue parole sono oltre modo degne di fede: alla casa tua si conviene, o Signore, la santità per la lunghezza de' secoli.
8 Amikor elburjánzanak, mint a fű, a bűnösök, és virágzásnak indulnak, akik gonoszt cselekszenek, s ez pusztulásukra lesz örökkön örökre.
9 De te, Uram, fölséges vagy örökké!
10 Mert íme, Uram, a te ellenségeid, a te ellenfeleid elvesznek, és akik gonoszat tesznek, mind szétszóródnak.
11 De engem erőssé teszel, mint a bivalyt, s gazdagon elárasztasz olajjal.
12 Szemem lenézi majd ellenségeimet, és gonosz támadóimról hallani fog fülem.
13 Az igaz virul majd, mint a pálma, és terebélyesedik, mint a Libanon cédrusa.
14 Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk udvaraiban virulnak.
15 Még késő öregségükben is gyümölcsöt hoznak, bőven teremnek és jól érzik magukat,
16 hirdetve, hogy igazságos az Úr, az én menedékem, és nincs igazságtalanság benne.