A zsoltárok könyve 144

¹ Dávidtól. Áldott az Úr, az én segítségem, aki kezemet harcra tanítja, ujjaimat viadalra.

² Ő az én irgalmam és erősségem, oltalmam és szabadítóm, pajzsom, akiben remélek, védelmezőm és reménységem, ő veti alám népemet.

³ Uram, mi az ember, hogy figyelembe veszed, s az emberfia, hogy tekintettel vagy rá?

⁴ Olyan az ember, mint a lehelet, napjai elenyésznek mint az árnyék.

⁵ Uram, hajlítsd le egeidet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

⁶ Ragyogtass villámokat és szórd szerteszét, küldd el nyilaidat és zavard össze őket.

⁷ Nyújtsd le a magasból kezed, ragadj ki, ments ki a nagy vizekből, az idegenek kezéből,

⁸ akiknek szája hiúságot beszél, jobbjuk pedig a hazugság jobbja!

⁹ Isten, új éneket énekelek neked, tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.

¹⁰ Aki győzelmet adsz a királyoknak, és megmented szolgádat, Dávidot a gonosz kardjától.

¹¹ Ragadj ki és ments ki az idegenek kezéből, akiknek hiúságot beszél szája, jobbjuk pedig a hazugság jobbja.

¹² Fiaink olyanok ifjúságukban, mint a növekvő hajtás, ifjúságtól duzzadók; Leányaink mint a templom sarokkövei, díszesek, mint a műves oszlopok.

¹³ Raktáraink tele vannak, bővelkednek minden jóban; Juhaink termékenyek, megszámlálhatatlanok mezőinken,

¹⁴ Marháink kövérek. Kőfalainkon nincs rés, sem átjárás, utcáinkon jajgatás nem hangzik.

¹⁵ Boldog az a nép, amelynek így megy dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!