Jób könyve 23

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Respondens autem Job, ait :
2 »Most is keserves a panaszom, s az engem sújtó kéz súlyosabb, mint ahogy panaszolom.	2 Nunc quoque in amaritudine est sermo meus, et manus plagæ meæ aggravata est super gemitum meum.
3 Bár tudnám, hogyan találjam meg őt és jussak trónja elé!	3 Quis mihi tribuat ut cognoscam et inveniam illum, et veniam usque ad solium ejus ?
4 Feltárnám az ügyet előtte, és szám telve lenne ellenvetéssel;	4 Ponam coram eo judicium, et os meum replebo increpationibus :
5 ügyelnék a szavakra, amelyekkel válaszol nekem, és megtudnám, mit mond ő nekem!	5 ut sciam verba quæ mihi respondeat, et intelligam quid loquatur mihi.
6 Ne szálljon velem perbe hatalmas erővel, és ne nyomjon el nagysága súlyával!	6 Nolo multa fortitudine contendat mecum, nec magnitudinis suæ mole me premat.
7 Akkor igazságot tenne velem szemben, és perem győzelemmel végződnék.	7 Proponat æquitatem contra me, et perveniat ad victoriam judicium meum.
8 Ha keletnek megyek, nincs ott, ha nyugatnak tartok, nem veszem őt észre,	8 Si ad orientem iero, non apparet ; si ad occidentem, non intelligam eum.
9 ha balra keresem, nem érem el, ha jobbra fordulok, nem látom!	9 Si ad sinistram, quid agam ? non apprehendam eum ; si me vertam ad dexteram, non videbo illum.
10 Ismeri ő az utamat; próbára tett engem, mint az aranyat, amely átmegy a tűzön.	10 Ipse vero scit viam meam, et probavit me quasi aurum quod per ignem transit.
11 Lábam követte nyomdokait, megőriztem útját és nem tértem le róla,	11 Vestigia ejus secutus est pes meus : viam ejus custodivi, et non declinavi ex ea.
12 nem távoztam ajkának parancsaitól és szája igéit keblembe rejtettem.	12 A mandatis labiorum ejus non recessi, et in sinu meo abscondi verba oris ejus.
13 De ő az egyedülvaló, és senki sem térítheti el szándékától, amit lelke kíván, azt véghez is viszi,	13 Ipse enim solus est, et nemo avertere potest cogitationem ejus : et anima ejus quodcumque voluit, hoc fecit.
14 mert beteljesíti rajtam akaratát, és készen tart még több ehhez hasonlót.	14 Cum expleverit in me voluntatem suam, et alia multa similia præsto sunt ei.
15 Ezért rettegek színétől, ha rá gondolok, elfog a félelem.	15 Et idcirco a facie ejus turbatus sum, et considerans eum, timore sollicitor.
16 Ernyedtté tette Isten a szívemet, s a Mindenható megrémített engem,	16 Deus mollivit cor meum, et Omnipotens conturbavit me.
17 mert nem a fenyegető sötétség miatt megyek én tönkre, és arcomat nem borította homály.	17 Non enim perii propter imminentes tenebras, nec faciem meam operuit caligo.