Jób könyve 23

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Respondens autem Iob ait:
2 »Most is keserves a panaszom, s az engem sújtó kéz súlyosabb, mint ahogy panaszolom.	2 “ Nunc quoque in amaritu tudine est querela mea, et manus eius aggravata est super gemitum meum.
3 Bár tudnám, hogyan találjam meg őt és jussak trónja elé!	3 Quis mihi tribuat, ut cognoscam et inveniam illum et veniam usque ad solium eius?
4 Feltárnám az ügyet előtte, és szám telve lenne ellenvetéssel;	4 Ponam coram eo iudicium et os meum replebo increpationibus,
5 ügyelnék a szavakra, amelyekkel válaszol nekem, és megtudnám, mit mond ő nekem!	5 ut sciam verba, quae mihi respondeat, et intellegam quid loquatur mihi.
6 Ne szálljon velem perbe hatalmas erővel, és ne nyomjon el nagysága súlyával!	6 Num multa fortitudine contendet mecum? Non! Ipse tantum audiat!
7 Akkor igazságot tenne velem szemben, és perem győzelemmel végződnék.	7 Tunc iustus disceptabit cum illo, et ego evaderem in perpetuo a iudice meo.
8 Ha keletnek megyek, nincs ott, ha nyugatnak tartok, nem veszem őt észre,	8 Si ad orientem iero, non apparet; si ad occidentem, non intellegam eum.
9 ha balra keresem, nem érem el, ha jobbra fordulok, nem látom!	9 Si ad sinistram pergam, non apprehendam eum; si me vertam ad dexteram, non videbo illum.
10 Ismeri ő az utamat; próbára tett engem, mint az aranyat, amely átmegy a tűzön.	10 Ipse vero scit viam meam, et, si probaverit me, quasi aurum egrediar.
11 Lábam követte nyomdokait, megőriztem útját és nem tértem le róla,	11 Vestigia eius secutus est pes meus, viam eius custodivi et non declinavi ex ea.
12 nem távoztam ajkának parancsaitól és szája igéit keblembe rejtettem.	12 A mandatis labiorum eius non recessi et in sinu meo abscondi verba oris eius.
13 De ő az egyedülvaló, és senki sem térítheti el szándékától, amit lelke kíván, azt véghez is viszi,	13 Ipse enim solus est, et quis repellet eum? Et anima eius, quodcumque voluit, hoc fecit.
14 mert beteljesíti rajtam akaratát, és készen tart még több ehhez hasonlót.	14 Cum expleverit in me voluntatem suam, et alia multa similia praesto sunt ei;
15 Ezért rettegek színétől, ha rá gondolok, elfog a félelem.	15 et idcirco a facie eius turbatus sum et considerans eum timore sollicitor.
16 Ernyedtté tette Isten a szívemet, s a Mindenható megrémített engem,	16 Deus mollivit cor meum, et Omnipotens conturbavit me.
17 mert nem a fenyegető sötétség miatt megyek én tönkre, és arcomat nem borította homály.	17 Non enim perii propter imminentes tenebras, nec faciem meam operuit caligo.