Jób könyve 23

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 Then Job answered, and said:
2 »Most is keserves a panaszom, s az engem sújtó kéz súlyosabb, mint ahogy panaszolom.	2 Now also my words are in bitterness, and the hand of my scourge is more grievous than my mourning.
3 Bár tudnám, hogyan találjam meg őt és jussak trónja elé!	3 Who will grant me that I might know and find him, and come even to his throne?
4 Feltárnám az ügyet előtte, és szám telve lenne ellenvetéssel;	4 I would set judgment before him, and would fill my mouth with complaints.
5 ügyelnék a szavakra, amelyekkel válaszol nekem, és megtudnám, mit mond ő nekem!	5 That I might know the words that he would answer me, and understand what he would say to me.
6 Ne szálljon velem perbe hatalmas erővel, és ne nyomjon el nagysága súlyával!	6 I would not that he should contend with me with much strength, nor overwhelm me with the weight of his greatness.
7 Akkor igazságot tenne velem szemben, és perem győzelemmel végződnék.	7 Let him propose equity against me, and let my judgment come to victory.
8 Ha keletnek megyek, nincs ott, ha nyugatnak tartok, nem veszem őt észre,	8 But if I go to the east, he appeareth not; if to the west, I shall not understand him.
9 ha balra keresem, nem érem el, ha jobbra fordulok, nem látom!	9 If to the left hand, what shall I do? I shall not take hold on him: if I turn myself to the right hand, I shall not see him.
10 Ismeri ő az utamat; próbára tett engem, mint az aranyat, amely átmegy a tűzön.	10 But he knoweth my way, and has tried me as gold that passeth through the fire:
11 Lábam követte nyomdokait, megőriztem útját és nem tértem le róla,	11 My foot hath followed his steps, I have kept his way, and have not declined from it.
12 nem távoztam ajkának parancsaitól és szája igéit keblembe rejtettem.	12 I have not departed from the commandments of his lips, and the words of his mouth I have hid in my bosom.
13 De ő az egyedülvaló, és senki sem térítheti el szándékától, amit lelke kíván, azt véghez is viszi,	13 For he is alone, and no man can turn away his thought: and whatsoever is soul hath desired, that hath he done.
14 mert beteljesíti rajtam akaratát, és készen tart még több ehhez hasonlót.	14 And when he shall have fulfilled his will in me, many other like things are also at hand with him.
15 Ezért rettegek színétől, ha rá gondolok, elfog a félelem.	15 And therefore I am troubled at his presence, and when I consider him I am made pensive with fear.
16 Ernyedtté tette Isten a szívemet, s a Mindenható megrémített engem,	16 God hath softened my heart, and the Almighty hath troubled me.
17 mert nem a fenyegető sötétség miatt megyek én tönkre, és arcomat nem borította homály.	17 For I have not perished because of the darkness that hangs over me, neither hath the mist covered my face.