Jób könyve 23

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DIODATI
1 És felelt Jób, és ezt mondta:	1 E GIOBBE rispose, e disse:
2 »Most is keserves a panaszom, s az engem sújtó kéz súlyosabb, mint ahogy panaszolom.	2 Ancor oggi il mio lamento è ribellione; Benchè la mia piaga sia aggravata sopra i miei sospiri.
3 Bár tudnám, hogyan találjam meg őt és jussak trónja elé!	3 Oh! sapessi io pure ove trovare Iddio! Io andrei infino al suo trono;
4 Feltárnám az ügyet előtte, és szám telve lenne ellenvetéssel;	4 Io sporrei per ordine la mia ragione nel suo cospetto, Ed empierei la mia bocca di argomenti;
5 ügyelnék a szavakra, amelyekkel válaszol nekem, és megtudnám, mit mond ő nekem!	5 Io saprei le parole ch’egli mi risponderebbe, E intenderei ciò ch’egli mi direbbe.
6 Ne szálljon velem perbe hatalmas erővel, és ne nyomjon el nagysága súlyával!	6 Contenderebbe egli meco con grandezza di forza? No; anzi egli avrebbe riguardo a me.
7 Akkor igazságot tenne velem szemben, és perem győzelemmel végződnék.	7 Ivi l’uomo diritto verrebbe a ragione con lui, Ed io sarei in perpetuo liberato dal mio giudice
8 Ha keletnek megyek, nincs ott, ha nyugatnak tartok, nem veszem őt észre,	8 Ecco, se io vo innanzi, egli non vi è; Se indietro, io non lo scorgo;
9 ha balra keresem, nem érem el, ha jobbra fordulok, nem látom!	9 Se a man sinistra, quando egli opera, io nol veggo; Se a man destra, egli si nasconde, ed io non posso vederlo.
10 Ismeri ő az utamat; próbára tett engem, mint az aranyat, amely átmegy a tűzön.	10 Quando egli avrà conosciuta la mia via, E mi avrà esaminato, io uscirò fuori come oro.
11 Lábam követte nyomdokait, megőriztem útját és nem tértem le róla,	11 Il mio piè si è attenuto alle sue pedate; Io ho guardata la sua via, e non me ne son rivolto.
12 nem távoztam ajkának parancsaitól és szája igéit keblembe rejtettem.	12 Ed anche non ho rimosso d’innanzi a me il comandamento delle sue labbra; Io ho riposte appo me le parole della sua bocca, Più caramente che la mia provvisione ordinaria
13 De ő az egyedülvaló, és senki sem térítheti el szándékától, amit lelke kíván, azt véghez is viszi,	13 Ma, se egli è in un proponimento, chi ne lo storrà? Se l’anima sua desidera di fare una cosa, egli la farà.
14 mert beteljesíti rajtam akaratát, és készen tart még több ehhez hasonlót.	14 Egli certo compierà ciò ch’egli ha statuito di me; E molte tali cose sono appo lui.
15 Ezért rettegek színétől, ha rá gondolok, elfog a félelem.	15 Perciò io sono smarrito per cagion di lui; Se io ci penso, io ho spavento di lui.
16 Ernyedtté tette Isten a szívemet, s a Mindenható megrémített engem,	16 Certo Iddio mi ha fatto struggere il cuore, E l’Onnipotente mi ha conturbato.
17 mert nem a fenyegető sötétség miatt megyek én tönkre, és arcomat nem borította homály.	17 Perchè non sono io stato troncato, per non veder le tenebre? E perchè ha egli nascosta l’oscurità d’innanzi a me?