Livre de Job 29

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Alors Job reprit son discours de sagesse:	1 Jób ismét folytatta mondását és így szólt:
2 Que ne puis-je revenir aux lunes d’autrefois, aux jours où Dieu veillait sur moi,	2 »Bár úgy lennék, mint a hajdani hónapokban, azokban a napokban, amikor Isten még óvott engem,
3 quand brillait sa lampe au dessus de ma tête et qu’à sa lumière je traversais les ténèbres!	3 amikor lámpása a fejem fölött ragyogott, és sötétben is az ő világosságánál jártam;
4 Comme je voudrais retrouver mon âge mûr, lorsque Dieu protégeait ma tente,	4 úgy, mint java-korom napjain voltam, amikor sátramban titkon Isten lakozott,
5 lorsque le Puissant était encore avec moi, et que mes garçons se tenaient autour de moi,	5 amikor még velem volt a Mindenható, és gyermekeim körülöttem voltak;
6 lorsque mes pieds baignaient dans la crème et que l’huile pour moi ruisselait de la roche!	6 amikor tejben fürösztöttem lábamat, s a szikla kedvemért olajtól patakzott.
7 Quand j’allais à la Porte, au haut de la cité, j’installais mon siège sur la place.	7 Amikor a város kapujához kimentem, a piacon nekem ülést készítettek,
8 À ma vue les jeunes s’écartaient, les personnes d’âge se mettaient debout,	8 az ifjak, amikor megláttak, félrevonultak, az öregek pedig felkeltek s állva maradtak,
9 les chefs interrompaient leurs discours et tenaient la main sur leur bouche;	9 az előkelők abbahagyták a beszédet, és ujjukat szájukra tették,
10 les princes baissaient la voix et devenaient comme muets.	10 a főemberek visszafojtották hangjukat, és nyelvük ínyükhöz tapadt.
11 29:21Ils m’écoutaient et ne bronchaient pas, ils se taisaient attendant mon avis.	11 A fül, amely hallott, boldognak hirdetett, a szem, amely látott, bizonyságot tett felőlem,
12 29:22 Quand j’avais parlé, nul ne répliquait; mon discours tombait sur eux goutte à goutte:	12 azért, mert megmentettem a szegényt, ha kiáltozott, s az árvát, akinek nem volt gyámola,
13 29:23 c’était la pluie qu’ils attendaient, l’averse de printemps qui calmait leur soif.	13 a veszni induló áldása szállott rám, s az özvegy szívét megvigasztaltam,
14 29:24 Si je leur souriais, ils n’osaient y croire, ils ne perdaient rien de mes signes de bonne humeur.	14 az igazság ruháját vettem magamra, mint a palást és fejdísz, úgy burkolt igaz ítéletem.
15 29:25 Je prenais la tête et leur montrais un chemin; j’étais comme le roi au milieu de ses troupes, je les menais à mon gré.	15 Szeme voltam a vaknak, lába a sántának.
16 29:11 Celui qui m’écoutait me félicitait, celui qui me voyait m’approuvait.	16 Atyja voltam a szegényeknek, az ismeretlen ügyét is gondosan kivizsgáltam.
17 29:12 Car je délivrais le pauvre qui appelle, l’orphelin et celui qui n’a pas d’appui.	17 Összetörtem a gonosz állkapcsát, kiragadtam fogai közül a prédát.
18 29:13 À moi la bénédiction du désespéré! je rendais la joie au cœur de la veuve.	18 Azt hittem, saját fészkemben halok meg, és megsokasítom napjaimat, mint a pálma;
19 29:14 Je faisais de la justice mon vêtement, la droiture était mon manteau, mon turban.	19 gyökereimet vízek mellé mélyesztem, és harmat hull éjjel ágaimra,
20 29:15 J’étais les yeux de l’aveugle, et le pied du boiteux c’était encore moi.	20 hírnevem folyton megújul, s az íj újjáéled kezemben.
21 29:16 J’étais un père pour les pauvres, je défendais la cause de l’étranger.	21 Akik hallottak engem, várták döntésemet, csöndben figyeltek tanácsomra;
22 29:17 Je brisais les crocs du criminel, et d’entre ses dents je faisais tomber sa proie.	22 szavaimhoz semmit sem mertek hozzátenni, rájuk szálltak beszédem csöppjei,
23 29:18 Aussi je pensais: “Je mourrai déjà vieux, mes jours seront nombreux comme les grains de sable.	23 áhítva vártak engem, mint az esőt, szájukat epedve tátották, mint a tavaszi záporra.
24 29:19 Mes racines s’allongent vers les eaux, et sur mon feuillage la rosée se dépose.	24 Ha rájuk mosolyogtam, el sem hitték, és arcom ragyogása nem maradt hatás nélkül.
25 29:20 Ma gloire, tout comme moi se garde neuve mon arc dans ma main reste vert.”	25 Ha közéjük kívántam menni, első helyre ültettek; bár úgy ültem, mint a király, akit hadsereg áll körül, mégis a szomorkodókat vigasztaltam.