Jób könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!	1 Spiritus meus attenuabitur ; dies mei breviabuntur : et solum mihi superest sepulchrum.
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.	2 Non peccavi, et in amaritudinibus moratur oculus meus.
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!	3 Libera me, Domine, et pone me juxta te, et cujusvis manus pugnet contra me.
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!	4 Cor eorum longe fecisti a disciplina : propterea non exaltabuntur.
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.	5 Prædam pollicetur sociis, et oculi filiorum ejus deficient.
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.	6 Posuit me quasi in proverbium vulgi, et exemplum sum coram eis.
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.	7 Caligavit ab indignatione oculus meus, et membra mea quasi in nihilum redacta sunt.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;	8 Stupebunt justi super hoc, et innocens contra hypocritam suscitabitur.
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.	9 Et tenebit justus viam suam, et mundis manibus addet fortitudinem.
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!	10 Igitur omnes vos convertimini, et venite, et non inveniam in vobis ullum sapientem.
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,	11 Dies mei transierunt ; cogitationes meæ dissipatæ sunt, torquentes cor meum.
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.	12 Noctem verterunt in diem, et rursum post tenebras spero lucem.
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;	13 Si sustinuero, infernus domus mea est, et in tenebris stravi lectulum meum.
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!	14 Putredini dixi : Pater meus es ; Mater mea, et soror mea, vermibus.
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?	15 Ubi est ergo nunc præstolatio mea ? et patientiam meam quis considerat ?
16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«	16 In profundissimum infernum descendent omnia mea : putasne saltem ibi erit requies mihi ?