Jób könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA MARTINI
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!	1 Si va consumando il mio spirito, si accorciano i giorni miei, e solo per me vi resta il sepolcro.
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.	2 Io non peccai, e gli occhi miei nuotano nelle amarezze.
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!	3 Liberami, o Signore, e pommi presso di te, e chicchessia armi sua mano a combattere contro di me.
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!	4 Il loro cuore hai tenuto lontano dalla saggezza; per questo ei non saranno esaltati.
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.	5 Egli promette acquisti a' suoi compagni; ma gli occhi de' suoi figliuoli verranno meno.
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.	6 Egli mi ha renduto quasi favola del volgo, e sono negli occhi loro oggetto di orrore.
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.	7 Pel gran dispetto ho perduto il lume degli occhi, e le mie membra son quasi ridotte nel nulla.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;	8 Rimarranno di ciò stupefatti i giusti, e l'innocente si leverà contro l'ipocrita.
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.	9 Ma il giusto terrà sua strada, e quegli, che ha pure le mani crescerà in fortezza.
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!	10 Voi pertanto cangiate di parere, e venite, ed io non troverò tra voi verun capiente.
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,	11 Sen fuggono i giorni miei, i miei disegni si risolvono in fumo, e mi tormentano il cuore.
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.	12 La notte hanno cambiata in giorno, e di nuovo dopo le tenebre spero la luce.
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;	13 Quand' io avrò aspettato pazientemente, la mia casa el' è il sepolcro, e nelle tenebre ho disteso il mio letticciuolo.
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!	14 Alla putredine ho detto tu se' mio padre, e ai vermi voi siete mia madre, e mia sorella,
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?	15 Dov' è adunque adesso la mia espettazione, e chi è che consideri la mia pazienza?
16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«	16 Nel cupo sepolcro scenderà ogni cosa con me; credi tu che ivi almeno io avrò requie?