Jób könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!	1 ολεκομαι πνευματι φερομενος δεομαι δε ταφης και ου τυγχανω
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.	2 λισσομαι καμνων και τι ποιησας
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!	3 εκλεψαν δε μου τα υπαρχοντα αλλοτριοι τις εστιν ουτος τη χειρι μου συνδεθητω
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!	4 οτι καρδιαν αυτων εκρυψας απο φρονησεως δια τουτο ου μη υψωσης αυτους
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.	5 τη μεριδι αναγγελει κακιας οφθαλμοι δε μου εφ' υιοις ετακησαν
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.	6 εθου δε με θρυλημα εν εθνεσιν γελως δε αυτοις απεβην
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.	7 πεπωρωνται γαρ απο οργης οι οφθαλμοι μου πεπολιορκημαι μεγαλως υπο παντων
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;	8 θαυμα εσχεν αληθινους επι τουτω δικαιος δε επι παρανομω επανασταιη
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.	9 σχοιη δε πιστος την εαυτου οδον καθαρος δε χειρας αναλαβοι θαρσος
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!	10 ου μην δε αλλα παντες ερειδετε και δευτε δη ου γαρ ευρισκω εν υμιν αληθες
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,	11 αι ημεραι μου παρηλθον εν βρομω ερραγη δε τα αρθρα της καρδιας μου
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.	12 νυκτα εις ημεραν εθηκαν φως εγγυς απο προσωπου σκοτους
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;	13 εαν γαρ υπομεινω αδης μου ο οικος εν δε γνοφω εστρωται μου η στρωμνη
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!	14 θανατον επεκαλεσαμην πατερα μου ειναι μητερα δε μου και αδελφην σαπριαν
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?	15 που ουν μου ετι εστιν η ελπις η τα αγαθα μου οψομαι
16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«	16 η μετ' εμου εις αδην καταβησονται η ομοθυμαδον επι χωματος καταβησομεθα