Jób könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!	1 Mein Geist ist verwirrt, meine Tage sind ausgelöscht, nur Gräber bleiben mir.
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.	2 Wahrhaftig, nur Spott begleitet mich. In Bitterkeit verbringt mein Auge die Nacht.
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!	3 Hinterleg die Bürgschaft für mich bei dir! Wer würde sonst den Handschlag für mich leisten?
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!	4 Ihr Herz hast du der Einsicht verschlossen, darum lässt du sie nicht triumphieren.
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.	5 Zum Teilen lädt einer die Freunde ein, während die Augen seiner Kinder verschmachten.
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.	6 Zum Spott für die Leute stellte er mich hin, ich wurde einer, dem man ins Gesicht spuckt.
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.	7 Vor Kummer ist mein Auge matt, all meine Glieder schwinden wie Schatten dahin.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;	8 Darüber entsetzen sich die Redlichen, der Reine empört sich über den Ruchlosen.
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.	9 Doch der Gerechte hält fest an seinem Weg, wer reine Hände hat, gewinnt an Kraft.
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!	10 Ihr alle, kehrt um, kommt wieder her, ich finde ja noch keinen Weisen bei euch.
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,	11 Dahin sind meine Tage, zunichte meine Pläne, meine Herzenswünsche.
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.	12 Sie machen mir die Nacht zum Tag, das Licht nähert sich dem Dunkel.
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;	13 Ich habe keine Hoffnung. Die Unterwelt wird mein Haus, in der Finsternis breite ich mein Lager aus.
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!	14 Zur Grube rufe ich: Mein Vater bist du!, Meine Mutter, meine Schwester!, zum Wurm.
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?	15 Wo ist dann meine Hoffnung und wo mein Glück? Wer kann es schauen?
16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«	16 Fahren sie zur Unterwelt mit mir hinab, sinken wir vereint in den Staub?