Jób könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!	1 Mon souffle s’est épuisé, mes jours s’éteignent et la tombe m’attend.
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.	2 Ne suis-je pas entouré de moqueurs? Leurs insolences empoisonnent mes nuits.
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!	3 Garde, Seigneur, auprès de toi ma caution puisqu’aucun ami ne s’engage pour moi.
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!	4 Tu leur as obscurci la raison, et pas un d’eux ne se risque:
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.	5 “On ne fait pas, disent-ils, des cadeaux aux amis, pour ensuite laisser ses fils dans la gêne.”
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.	6 Me voici devenu la risée des gens, l’individu à qui l’on crache au visage.
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.	7 Mes yeux s’obscurcissent de chagrin, je ne suis plus que l’ombre de moi-même.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;	8 Les hommes droits en restent stupéfaits, les bons voient en moi un méchant et moralisent.
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.	9 Quel exemple pour le juste! il s’encourage, et les gens honnêtes en sont ragaillardis.
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!	10 Mais non, venez tous, reprenez-vous donc! vous verrez qu’aucun de vous n’est un sage. …
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,	11 Mes jours ont passé, mes plans ont été brisés; mon cœur désire
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.	12 la nuit quand c’est le jour, et quand il fait noir l’approche du jour.
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;	13 Je n’ai plus à attendre ma maison chez les morts: déjà j’ai mis mon lit dans leurs ténèbres.
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!	14 Je dis au tombeau: “Tu es mon père!” et à la vermine: “C’est toi ma mère et ma sœur!”
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?	15 Alors, où est mon espérance, mon bonheur, voyez-vous quelque chose?
16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«	16 Vont-ils descendre avec moi au monde d’en-bas, pour qu’ensemble nous nous trouvions dans la poussière?