Jób könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!	1 O sopro de minha vida vai-se consumindo, os meus dias se apagam, só me resta o sepulcro.
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.	2 Estou cercado por zombadores, meu olho vela por causa de seus ultrajes.
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!	3 Sê tu mesmo a minha caução junto de ti, e quem ousará bater em minha mão?
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!	4 Pois fechaste o seu coração à inteligência, por isto não os deixarás triunfar.
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.	5 Há quem convide seus amigos à partilha, quando desfalecem os olhos de seus filhos.
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.	6 Ele me reduziu a ser a fábula dos povos, e me cospem no rosto.
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.	7 Meus olhos estão atingidos pela tristeza, todo o meu corpo não é mais que uma sombra.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;	8 As pessoas retas estão estupefactas, e o inocente se irrita contra o ímpio;
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.	9 o justo, entretanto, persiste no seu caminho, o homem de mãos puras redobra de coragem.
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!	10 Mas vós todos voltai, vinde, pois não acharei entre vós nenhum sábio?
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,	11 Meus dias se esgotam, meus projetos estão aniquilados, frustraram-se os projetos do meu coração.
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.	12 Fazem da noite, dia, a luz da manhã é para mim como trevas.
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;	13 Deverei esperar? A região dos mortos é a minha morada, preparo meu leito no local tenebroso.
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!	14 Disse ao sepulcro: És meu pai, e aos vermes: Vós sois minha mãe e minha irmã.
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?	15 Onde está, pois, minha esperança? E minha felicidade, quem a entrevê?
16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«	16 Descerão elas comigo à região dos mortos, e nos afundaremos juntos na terra?