Jób könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!	1 My breath is corrupt, my days are extinct, the graves are ready for me.
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.	2 Are there not mockers with me? and doth not mine eye continue in their provocation?
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!	3 Lay down now, put me in a surety with thee; who is he that will strike hands with me?
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!	4 For thou hast hid their heart from understanding: therefore shalt thou not exalt them.
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.	5 He that speaketh flattery to his friends, even the eyes of his children shall fail.
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.	6 He hath made me also a byword of the people; and aforetime I was as a tabret.
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.	7 Mine eye also is dim by reason of sorrow, and all my members are as a shadow.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;	8 Upright men shall be astonied at this, and the innocent shall stir up himself against the hypocrite.
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.	9 The righteous also shall hold on his way, and he that hath clean hands shall be stronger and stronger.
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!	10 But as for you all, do ye return, and come now: for I cannot find one wise man among you.
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,	11 My days are past, my purposes are broken off, even the thoughts of my heart.
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.	12 They change the night into day: the light is short because of darkness.
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;	13 If I wait, the grave is mine house: I have made my bed in the darkness.
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!	14 I have said to corruption, Thou art my father: to the worm, Thou are my mother, and my sister.
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?	15 And where is now my hope? as for my hope, who shall see it?
16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«	16 They shall go down to the bars of the pit, when our rest together is in the dust.