Jób könyve 17

KÁLDI-NEOVULGÁTA	DOUAI-RHEIMS
1 A lelkem megtört, napjaim végüket járják, már csak a sír vár rám!	1 My spirit shall be wasted, my days shall be shortened, and only the grave remaineth for me.
2 Nem vétettem, mégis keserűségeken időzik szemem.	2 I have not sinned, and my eye abideth in bitterness.
3 Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé, akkor bárki keze küzdhet ellenem!	3 Deliver me O Lord, and set me beside thee, and let any man's hand fight against me.
4 Szívüket elzártad a belátástól, ezért nem kerekedhetnek felül!	4 Thou hast set their heart far from understanding, therefore they shall not be exalted.
5 Az ilyen prédát ígér barátainak, mialatt gyermekei szeme eleped.	5 He promiseth a prey to his companions, and the eyes of his children shall fail.
6 Példabeszéddé tett engem a népnél, s elrettentő példa vagyok előttük.	6 He hath made me as it were a byword of the people, and I am an example before them.
7 Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék.	7 My eye is dim through indignation, and my limbs are brought as it were to nothing.
8 Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen;	8 The just shall be astonished at this, and the innocent shall be raised up against the hypocrite.
9 az igaz kitart a maga útján, s a tisztakezű erőben gyarapszik.	9 And the just man shall hold on his way, and he that hath clean hands shall be stronger and stronger.
10 De gyertek csak ismét, valahányan vagytok, bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!	10 Wherefore be you all converted, and come, and I shall not find among you any wise man.
11 Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak, amelyek szívemet gyötörték,	11 My days have passed away, my thoughts are dissipated, tormenting my heart.
12 s az éjjelt nappallá változtatták, úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok.	12 They have turned night into day, and after darkness I hope for light again.
13 Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom, s a sötétségben vetem meg ágyamat;	13 If I wait hell is my house, and I have made my bed in darkness.
14 a rothadásnak mondom: Atyám vagy! S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem!	14 If I have said to rottenness: Thou art my father; to worms, my mother and my sister.
15 Hol van tehát a reménységem? S amit várok, ki látja meg azt?	15 Where is now then my expectation, and who considereth my patience?
16 Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére; vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«	16 All that I have shall go down into the deepest pit: thinkest thou that there at least I shall have rest?