Evangélium Lukács szerint 24

KÁLDI-NEOVULGÁTA	KING JAMES BIBLE
1 A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.	1 Now upon the first day of the week, very early in the morning, they came unto the sepulchre, bringing the spices which they had prepared, and certain others with them.
2 A követ a sírtól elhengerítve találták.	2 And they found the stone rolled away from the sepulchre.
3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.	3 And they entered in, and found not the body of the Lord Jesus.
4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.	4 And it came to pass, as they were much perplexed thereabout, behold, two men stood by them in shining garments:
5 Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a holtak között?	5 And as they were afraid, and bowed down their faces to the earth, they said unto them, Why seek ye the living among the dead?
6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:	6 He is not here, but is risen: remember how he spake unto you when he was yet in Galilee,
7 ‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’«	7 Saying, The Son of man must be delivered into the hands of sinful men, and be crucified, and the third day rise again.
8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.	8 And they remembered his words,
9 Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.	9 And returned from the sepulchre, and told all these things unto the eleven, and to all the rest.
10 Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.	10 It was Mary Magdalene, and Joanna, and Mary the mother of James, and other women that were with them, which told these things unto the apostles.
11 Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.	11 And their words seemed to them as idle tales, and they believed them not.
12 Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.	12 Then arose Peter, and ran unto the sepulchre; and stooping down, he beheld the linen clothes laid by themselves, and departed, wondering in himself at that which was come to pass.
13 Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,	13 And, behold, two of them went that same day to a village called Emmaus, which was from Jerusalem about threescore furlongs.
14 s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.	14 And they talked together of all these things which had happened.
15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.	15 And it came to pass, that, while they communed together and reasoned, Jesus himself drew near, and went with them.
16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.	16 But their eyes were holden that they should not know him.
17 Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan megálltak.	17 And he said unto them, What manner of communications are these that ye have one to another, as ye walk, and are sad?
18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?«	18 And the one of them, whose name was Cleopas, answering said unto him, Art thou only a stranger in Jerusalem, and hast not known the things which are come to pass therein these days?
19 Ő megkérdezte tőlük: »Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.	19 And he said unto them, What things? And they said unto him, Concerning Jesus of Nazareth, which was a prophet mighty in deed and word before God and all the people:
20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.	20 And how the chief priests and our rulers delivered him to be condemned to death, and have crucified him.
21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.	21 But we trusted that it had been he which should have redeemed Israel: and beside all this, to day is the third day since these things were done.
22 De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,	22 Yea, and certain women also of our company made us astonished, which were early at the sepulchre;
23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.	23 And when they found not his body, they came, saying, that they had also seen a vision of angels, which said that he was alive.
24 Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.«	24 And certain of them which were with us went to the sepulchre, and found it even so as the women had said: but him they saw not.
25 Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!	25 Then he said unto them, O fools, and slow of heart to believe all that the prophets have spoken:
26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?«	26 Ought not Christ to have suffered these things, and to enter into his glory?
27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.	27 And beginning at Moses and all the prophets, he expounded unto them in all the scriptures the things concerning himself.
28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.	28 And they drew nigh unto the village, whither they went: and he made as though he would have gone further.
29 De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon.	29 But they constrained him, saying, Abide with us: for it is toward evening, and the day is far spent. And he went in to tarry with them.
30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.	30 And it came to pass, as he sat at meat with them, he took bread, and blessed it, and brake, and gave to them.
31 Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.	31 And their eyes were opened, and they knew him; and he vanished out of their sight.
32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?«	32 And they said one to another, Did not our heart burn within us, while he talked with us by the way, and while he opened to us the scriptures?
33 Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.	33 And they rose up the same hour, and returned to Jerusalem, and found the eleven gathered together, and them that were with them,
34 Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!«	34 Saying, The Lord is risen indeed, and hath appeared to Simon.
35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.	35 And they told what things were done in the way, and how he was known of them in breaking of bread.
36 Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!«	36 And as they thus spake, Jesus himself stood in the midst of them, and saith unto them, Peace be unto you.
37 Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.	37 But they were terrified and affrighted, and supposed that they had seen a spirit.
38 De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?	38 And he said unto them, Why are ye troubled? and why do thoughts arise in your hearts?
39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.«	39 Behold my hands and my feet, that it is I myself: handle me, and see; for a spirit hath not flesh and bones, as ye see me have.
40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.	40 And when he had thus spoken, he shewed them his hands and his feet.
41 Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?«	41 And while they yet believed not for joy, and wondered, he said unto them, Have ye here any meat?
42 Erre adtak neki egy darab sült halat.	42 And they gave him a piece of a broiled fish, and of an honeycomb.
43 Elvette, és a szemük láttára evett belőle.	43 And he took it, and did eat before them.
44 Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.«	44 And he said unto them, These are the words which I spake unto you, while I was yet with you, that all things must be fulfilled, which were written in the law of Moses, and in the prophets, and in the psalms, concerning me.
45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.	45 Then opened he their understanding, that they might understand the scriptures,
46 Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.	46 And said unto them, Thus it is written, and thus it behoved Christ to suffer, and to rise from the dead the third day:
47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.	47 And that repentance and remission of sins should be preached in his name among all nations, beginning at Jerusalem.
48 Ti tanúi vagytok ezeknek.	48 And ye are witnesses of these things.
49 Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.«	49 And, behold, I send the promise of my Father upon you: but tarry ye in the city of Jerusalem, until ye be endued with power from on high.
50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.	50 And he led them out as far as to Bethany, and he lifted up his hands, and blessed them.
51 Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.	51 And it came to pass, while he blessed them, he was parted from them, and carried up into heaven.
52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.	52 And they worshipped him, and returned to Jerusalem with great joy:
53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.	53 And were continually in the temple, praising and blessing God. Amen.