A zsoltárok könyve 77

KÁLDI-NEOVULGÁTA	STUTTGARTENSIA-DELITZSCH
1 A karvezetőnek. Iditun szerint. Ászáf zsoltára.	1 לַמְנַצֵּחַ עַל־ [יְדִיתוּן כ] (יְדוּתוּן ק) לְאָסָף מִזְמֹור
2 Hangosan kiáltok az Úrhoz, hangosan kérem Istent, hogy figyeljen rám.	2 קֹולִי אֶל־אֱלֹהִים וְאֶצְעָקָה קֹולִי אֶל־אֱלֹהִים וְהַאֲזִין אֵלָי
3 Szorongatásom napján Istent keresem, éjjel is hozzá emelem kezeimet: nem lankadnak el. Nem akar megvigasztalódni a lelkem.	3 בְּיֹום צָרָתִי אֲדֹנָי דָּרָשְׁתִּי יָדִי ׀ לַיְלָה נִגְּרָה וְלֹא תָפוּג מֵאֲנָה הִנָּחֵם נַפְשִׁי
4 Sóhajtozom, ha Istenről elmélkedem, eleped a lelkem, ha rá gondolok.	4 אֶזְכְּרָה אֱלֹהִים וְאֶהֱמָיָה אָשִׂיחָה ׀ וְתִתְעַטֵּף רוּחִי סֶלָה
5 Szememet ébren tartod, nyugtalan vagyok, beszélni sem tudok.	5 אָחַזְתָּ שְׁמֻרֹות עֵינָי נִפְעַמְתִּי וְלֹא אֲדַבֵּר
6 A hajdani időkre gondolok, a régmúlt esztendők járnak eszemben.	6 חִשַּׁבְתִּי יָמִים מִקֶּדֶם נֹות עֹולָמִים
7 Szívem elmélkedik éjszaka, gondolkodom és töpreng a lelkem.	7 אֶזְכְּרָה נְגִינָתִי בַּלָּיְלָה עִם־לְבָבִי אָשִׂיחָה וַיְחַפֵּשׂ רוּחִי
8 Vajon örökre elvet Isten, s nem kegyelmez többé?	8 הַלְעֹולָמִים יִזְנַח ׀ אֲדֹנָי וְלֹא־יֹסִיף לִרְצֹות עֹוד
9 Végleg elfogyott irgalma, elmarad nemzedékről nemzedékre szálló ígérete?	9 הֶאָפֵס לָנֶצַח חַסְדֹּו גָּמַר אֹמֶר לְדֹר וָדֹר
10 Elfelejtette Isten a könyörületességet, vagy haragjában visszatartja irgalmát?	10 הֲשָׁכַח חַנֹּות אֵל אִם־קָפַץ בְּאַף רַחֲמָיו סֶלָה
11 Így szóltam: »Az az én bajom, hogy megváltozott a Fölségesnek jobbja.«	11 וָאֹמַר חַלֹּותִי הִיא נֹות יְמִין עֶלְיֹון
12 Megemlékezem az Úr cselekedeteiről, megemlékezem csodáidról amelyeket kezdettől műveltél,	12 [אַזְכִּיר כ] (אֶזְכֹּור ק) מַעַלְלֵי־יָהּ כִּי־אֶזְכְּרָה מִקֶּדֶם פִּלְאֶךָ
13 Elmélkedem minden műveden, és végzéseiddel foglalkozom.	13 וְהָגִיתִי בְכָל־פָּעֳלֶךָ וּבַעֲלִילֹותֶיךָ אָשִׂיחָה
14 Isten, szentséges a te utad; Ki olyan nagy Isten, mint a mi Istenünk?	14 אֱלֹהִים בַּקֹּדֶשׁ דַּרְכֶּךָ מִי־אֵל גָּדֹול כֵּאלֹהִים
15 Te vagy az Isten! Te csodákat művelsz, megmutattad a népeknek hatalmadat.	15 אַתָּה הָאֵל עֹשֵׂה פֶלֶא הֹודַעְתָּ בָעַמִּים עֻזֶּךָ
16 Karoddal megváltottad népedet, Jákob és József fiait.	16 גָּאַלְתָּ בִּזְרֹועַ עַמֶּךָ בְּנֵי־יַעֲקֹב וְיֹוסֵף סֶלָה
17 Láttak téged, Isten, a vizek, láttak téged a vizek és remegtek, és reszkettek a mélységek.	17 רָאוּךָ מַּיִם ׀ אֱ‍לֹהִים רָאוּךָ מַּיִם יָחִילוּ אַף יִרְגְּזוּ תְהֹמֹות
18 A felhők ontották a vizet, megzendültek a fellegek, nyilaid repültek.	18 זֹרְמוּ מַיִם ׀ עָבֹות קֹול נָתְנוּ שְׁחָקִים אַף־חֲצָצֶיךָ יִתְהַלָּכוּ
19 Mennydörgésed zengett a forgószélben, villámaid beragyogták a földkerekséget, rengett a föld és remegett.	19 קֹול רַעַמְךָ ׀ בַּגַּלְגַּל הֵאִירוּ בְרָקִים תֵּבֵל רָגְזָה וַתִּרְעַשׁ הָאָרֶץ
20 Tengeren vitt át utad, nagy vizeken vezetett át ösvényed és lábad nyoma nem volt látható.	20 בַּיָּם דַּרְכֶּךָ [וּשְׁבִילֶיךָ כ] (וּשְׁבִילְךָ ק) בְּמַיִם רַבִּים וְעִקְּבֹותֶיךָ לֹא נֹדָעוּ
21 Mint juhnyájat vezetted népedet Mózes és Áron kezével.	21 נָחִיתָ כַצֹּאן עַמֶּךָ בְּיַד־מֹשֶׁה וְאַהֲרֹן