A zsoltárok könyve 126

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk.	1 Canticum ascensionum. In convertendo Dominus captivitatem Sion, facti sumus quasi somniantes.
2 Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: »Nagy dolgokat művelt velük az Úr!«	2 Tunc repletum est gaudio os nostrum, et lingua nostra exsultatione. Tunc dicebant inter gentes: “ Magnificavit Dominus facere cum eis ”.
3 Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk.	3 Magnificavit Dominus facere nobiscum; facti sumus laetantes.
4 Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat!	4 Converte, Domine, captivitatem nostram, sicut torrentes in austro.
5 Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.	5 Qui seminant in lacrimis, in exsultatione metent.
6 Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.	6 Euntes ibant et flebant semen spargendum portantes; venientes autem venient in exsultatione portantes manipulos suos.