A zsoltárok könyve 126

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk.	1 ωδη των αναβαθμων τω σαλωμων εαν μη κυριος οικοδομηση οικον εις ματην εκοπιασαν οι οικοδομουντες αυτον εαν μη κυριος φυλαξη πολιν εις ματην ηγρυπνησεν ο φυλασσων
2 Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: »Nagy dolgokat művelt velük az Úr!«	2 εις ματην υμιν εστιν του ορθριζειν εγειρεσθαι μετα το καθησθαι οι εσθοντες αρτον οδυνης οταν δω τοις αγαπητοις αυτου υπνον
3 Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk.	3 ιδου η κληρονομια κυριου υιοι ο μισθος του καρπου της γαστρος
4 Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat!	4 ωσει βελη εν χειρι δυνατου ουτως οι υιοι των εκτετιναγμενων
5 Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.	5 μακαριος ανθρωπος ος πληρωσει την επιθυμιαν αυτου εξ αυτων ου καταισχυνθησονται οταν λαλωσι τοις εχθροις αυτων εν πυλη
6 Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket.