A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	SAGRADA BIBLIA
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 Bendize, ó minha alma, o Senhor! Senhor, meu Deus, vós sois imensamente grande! De majestade e esplendor vos revestis,
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 envolvido de luz como de um manto. Vós estendestes o céu qual pavilhão,
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 acima das águas fixastes vossa morada. De nuvens fazeis vosso carro, andais nas asas do vento;
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 fazeis dos ventos os vossos mensageiros, e dos flamejantes relâmpagos vossos ministros.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Fundastes a terra em bases sólidas que são eternamente inabaláveis.
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 Vós a tínheis coberto com o manto do oceano, as águas ultrapassavam as montanhas.
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 Mas à vossa ameaça elas se afastaram, ao estrondo de vosso trovão estremeceram.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 Elevaram-se as montanhas, sulcaram-se os vales nos lugares que vós lhes destinastes.
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 Estabelecestes os limites, que elas não hão de ultrapassar, para que não mais tornem a cobrir a terra.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 Mandastes as fontes correr em riachos, que serpeiam por entre os montes.
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 Ali vão beber os animais dos campos, neles matam a sede os asnos selvagens.
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 Os pássaros do céu vêm aninhar em suas margens, e cantam entre as folhagens.
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 Do alto de vossas moradas derramais a chuva nas montanhas, do fruto de vossas obras se farta a terra.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 Fazeis brotar a relva para o gado, e plantas úteis ao homem, para que da terra possa extrair o pão
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 e o vinho que alegra o coração do homem, o óleo que lhe faz brilhar o rosto e o pão que lhe sustenta as forças.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 As árvores do Senhor são cheias de seiva, assim como os cedros do Líbano que ele plantou.
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 Lá constroem as aves os seus ninhos, nos ciprestes a cegonha tem sua casa.
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 Os altos montes dão abrigo às cabras, e os rochedos aos arganazes.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 Fizestes a lua para indicar os tempos; o sol conhece a hora de se pôr.
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 Mal estendeis as trevas e já se faz noite, entram a rondar os animais das selvas.
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 Rugem os leõezinhos por sua presa, e pedem a Deus o seu sustento.
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 Mas se retiram ao raiar do sol, e vão se deitar em seus covis.
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 É então que o homem sai para o trabalho, e moureja até o entardecer.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 Ó Senhor, quão variadas são as vossas obras! Feitas, todas, com sabedoria, a terra está cheia das coisas que criastes.
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 Eis o mar, imenso e vasto, onde, sem conta, se agitam animais grandes e pequenos.
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 Nele navegam as naus e o Leviatã que criastes para brincar nas ondas.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 Todos esses seres esperam de vós que lhes deis de comer em seu tempo.
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 Vós lhes dais e eles o recolhem; abris a mão, e se fartam de bens.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 Se desviais o rosto, eles se perturbam; se lhes retirais o sopro, expiram e voltam ao pó donde saíram.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 Se enviais, porém, o vosso sopro, eles revivem e renovais a face da terra.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 Ao Senhor, glória eterna; alegre-se o Senhor em suas obras!
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 Ele, cujo olhar basta para fazer tremer a terra, e cujo contato inflama as montanhas.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 Enquanto viver, cantarei à glória do Senhor, salmodiarei ao meu Deus enquanto existir.
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 Possam minhas palavras lhe ser agradáveis! Minha única alegria se encontra no Senhor.
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 Sejam tirados da terra os pecadores e doravante desapareçam os ímpios. Bendize, ó minha alma, ao Senhor! Aleluia.