A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLIA
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 ¡Alma mía, bendice a Yahveh! ¡Yahveh, Dios mío, qué grande eres! Vestido de esplendor y majestad,
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 arropado de luz como de un manto, tú despliegas los cielos lo mismo que una tienda,
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 levantas sobre las aguas tus altas moradas; haciendo de las nubes carro tuyo, sobre las alas del viento te deslizas;
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 tomas por mensajeros a los vientos, a las llamas del fuego por ministros.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Sobre sus bases asentaste la tierra, inconmovible para siempre jamás.
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 Del océano, cual vestido, la cubriste, sobre los montes persistían las aguas;
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 al increparlas tú, emprenden la huída, se precipitan al oír tu trueno,
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 y saltan por los montes, descienden por los valles, hasta el lugar que tú les asignaste;
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 un término les pones que no crucen, por que no vuelvan a cubrir la tierra.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 Haces manar las fuentes en los valles, entre los montes se deslizan;
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 a todas las bestias de los campos abrevan, en ellas su sed apagan los onagros;
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 sobre ellas habitan las aves de los cielos, dejan oír su voz entre la fronda.
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 De tus altas moradas abrevas las montañas, del fruto de tus obras se satura la tierra;
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 la hierba haces brotar para el ganado, y las plantas para el uso del hombre, para que saque de la tierra el pan,
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 y el vino que recrea el corazón del hombre, para que lustre su rostro con aceite y el pan conforte el corazón del hombre.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 Se empapan bien los árboles de Yahveh, los cedros del Líbano que él plantó;
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 allí ponen los pájaros su nido, su casa en su copa la cigüeña;
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 los altos montes, para los rebecos, para los damanes, el cobijo de las rocas.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 Hizo la luna para marcar los tiempos, conoce el sol su ocaso;
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 mandas tú las tinieblas, y es la noche, en ella rebullen todos los animales de la selva,
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 los leoncillos rugen por la presa, y su alimento a Dios reclaman.
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 Cuando el sol sale, se recogen, y van a echarse a sus guaridas;
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 el hombre sale a su trabajo, para hacer su faena hasta la tarde.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 ¡Cuán numerosas tus obras, Yahveh! Todas las has hecho con sabiduría, de tus criaturas está llena la tierra.
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 Ahí está el mar, grande y de amplios brazos, y en él el hervidero innumerable de animales, grandes y pequeños;
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 por allí circulan los navíos, y Leviatán que tú formaste para jugar con él.
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 Todos ellos de ti están esperando que les des a su tiempo su alimento;
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 tú se lo das y ellos lo toman, abres tu mano y se sacian de bienes.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 Escondes tu rostro y se anonadan, les retiras su soplo, y expiran y a su polvo retornan.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 Envías tu soplo y son creados, y renuevas la faz de la tierra.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 ¡Sea por siempre la gloria de Yahveh, en sus obras Yahveh se regocije!
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 El que mira a la tierra y ella tiembla, toca los montes y echan humo.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 A Yahveh mientras viva he de cantar, mientras exista salmodiaré para mi Dios.
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 ¡Oh, que mi poema le complazca! Yo en Yahveh tengo mi gozo.
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 ¡Que se acaben los pecadores en la tierra, y ya no más existan los impíos! ¡Bendice a Yahveh, alma mía!