A zsoltárok könyve 104

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS
1 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél,	1 Bendice al Señor, alma mía: ¡Señor, Dios mío, qué grande eres! Estás vestido de esplendor y majestad
2 a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,	2 y te envuelves con un manto de luz. Tú extendiste el cielo como un toldo
3 és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz.	3 y construiste tu mansión sobre las aguas. Las nubes te sirven de carruaje y avanzas en alas del viento.
4 Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet.	4 Usas como mensajeros a los vientos, y a los relámpagos, como ministros.
5 Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem.	5 Afirmaste la tierra sobre sus cimientos: ¡no se moverá jamás!
6 Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket.	6 El océano la cubría como un manto, las aguas tapaban las montañas;
7 De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától.	7 pero tú las amenazaste y huyeron, escaparon ante el fragor del trueno.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted.	8 Subieron a las montañas, bajaron por los valles, hasta el lugar que les habías señalado:
9 Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet.	9 les fijaste un límite que no pasarán, ya no volverán a cubrir la tierra.
10 A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között.	10 Haces brotar fuentes en los valles, y corren sus aguas por las quebradas.
11 Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak.	11 Allí beben los animales del campo, los asnos salvajes apagan su sed.
12 Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat.	12 Las aves del cielo habitan junto a ellas y hacen oír su canto entre las ramas.
13 Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet.	13 Desde lo alto riegas las montañas, y la tierra se sacia con el fruto de tus obras.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből,	14 Haces brotar la hierba para el ganado y las plantas que el hombre cultiva, para sacar de la tierra el pan
15 és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét.	15 y el vino que alegra el corazón del hombre, para que él haga brillar su rostro con el aceite y el pan reconforte su corazón.
16 Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyeket ő ültetett.	16 Se llenan de savia los árboles del Señor, los cedros del Líbano que él plantó;
17 Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya.	17 allí ponen su nido los pájaros, la cigüeña tiene su casa en los abetos;
18 A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke.	18 los altos peñascos son para las cabras, y en las rocas se refugian los erizos.
19 Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia.	19 Hiciste la luna para medir el tiempo, señalaste el sol el momento de su ocaso;
20 Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai,	20 mandas la oscuridad, y cae la noche: entonces rondan las fieras de la selva
21 prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől.	21 y los cachorros rugen por la presa, pidiendo a Dios su alimento.
22 Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon.	22 Haces brillar el sol y se retiran, van a echarse en sus guardias:
23 Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig.	23 entonces sale el hombre a trabajar, a cumplir su jornada hasta la tarde.
24 Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet.	24 ¡Qué variadas son tus obras, Señor! ¡Todo lo hiciste con sabiduría, la tierra está llena de tus criaturas!
25 Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt.	25 Allí está el mar, grande y dilatado, donde se agitan, en número incontable, animales grandes y pequeños.
26 Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne.	26 Por él transitan las naves, y ese Leviatán que tú formaste para jugar con él
27 Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket.	27 Todos esperan de ti que les des la comida a su tiempo:
28 Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal.	28 se la das, y ellos la recogen; abres tu mano, y quedan saciados.
29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét.	29 Si escondes tu rostro, se espantan; si les quitas el aliento, expiran y vuelven al polvo.
30 Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.	30 Si envías tu aliento, son creados, y renuevas la superficie de la tierra.
31 Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr,	31 ¡Gloria al Señor para siempre, alégrese el Señor por sus obras!
32 akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek.	32 El mira, y la tierra se estremece; toca las montañas, y echan humo.
33 Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.	33 Cantaré al Señor toda mi vida; mientras yo exista, celebraré a mi Dios:
34 Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem.	34 que mi canto le sea agradable, y yo me alegraré en el Señor.
35 Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat!	35 Que los pecadores desaparezcan de la tierra y los malvados ya no existan más. ¡Bendice al Señor, alma mía! ¡Aleluya!