Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBBIA TINTORI
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 « Ma ora mi deridono i più giovani di me, i padri dei quali non mi sarei degnato d'imbrancare coi cani del mio gregge.
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 Nessun conto facevo della forza delle loro mani, e parevano indegni anche della vita.
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 Smunti dalla miseria e dalla fame, brucavano il deserto; sfigurati dalla calamità e dalle privazioni,
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 mangiavan l'erba e le cortecce degli alberi e loro cibo era la radice del ginepro.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 Andavano a rapirle nelle valli, e, trovata che ne avessero una, vi accorrevan gridando.
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 Abitavano nei dirupi dei torrenti, nelle caverne della terra o sopra la ghiaia;
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 e in tale stato erano allegri e trovavano le loro delizie nello stare sotto i pruni.
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 Figlì d'insensati e di vili, non hanno ardire di comparire sulla terra.
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 Ed ora io sono il tema delle loro canzoni, son passato fra loro in proverbio.
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Mi aborrono, mi fuggono, non si vergognano di sputacchiarmi la faccia.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 Perchè (Dio) ha aperto il suo turcasso e mi ha trafitto, ha posto un morso alla mia bocca.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 Nell'alzarmi subito si levarono le sciagure alla mia destra, rovesciarono i miei piedi, e mi piombarono addosso per le loro vie come flutti.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 Tagliati i miei sentieri, mi tesero insidie e prevalsero, e nessuno porse aiuto.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 Come per larga breccia, come da porta aperta, irruppero contro di me e si gettarono sopra le mie miserie:
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 fui annientato. Come vento dileguaron le mie speranze, la mia felicità passò come nube.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 Ed ora in me si strugge l'anima mia, sono in balìa di giorni tristi.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 La notte mi trafigge dolorosamente le ossa, e quelli che mi divorano non dormono.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 Il loro numero consuma la mia veste, mi stringono come il colletto della tunica.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 Son diventato come il fango, sono ridotto come polvere e cenere.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 Grido a te, e non mi ascolti, sto davanti a te, e non mi guardi.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 Sei diventato crudele verso di me e mi combatti colla durezza della tua mano.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 Mi hai portato per aria, ponendomi come sopra, il vento, e mi hai del tutto sfracellato.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Lo so che mi menerai alla, morte, là dove è assegnata la casa ad ogni vivente,
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 ma tu non stendi la mano per distruggerli e se cadono tu li salverai.
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Io piangevo una volta sopra l'afflitto e l'anima mia compativa il povero;
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 ma aspettavo il bene e mi vennero le sciagure, speravo la luce e vennero fuori le tenebre.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 Le mie viscere bruciano senza posa, mi son piombati addosso i giorni di afflizione.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Me ne andavo triste, senza furore, mi alzavo e gridavo in mezzo alla folla.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 Divenni fra­tello dei dragoni, e compagno degli struzzi.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 La mia pelle mi si è annerita addosso, e le mie ossa sono inaridite dall'ardore.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 La mia cetra si è mutata in pianto, e il mio organo in voce di piangenti ».