Jób könyve 30

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NEW JERUSALEM
1 Most pedig olyanok űznek belőlem csúfot, akik korban utánam vannak, akiknek atyáit nem tartottam arra érdemesnek, hogy nyájam kutyái közé állítsam!	1 And now I am the laughing-stock of people who are younger than I am and whose parents I wouldhave disdained to put with the dogs guarding my flock.
2 Semmire sem mennék kezük erejével, még az életre sem látszanak méltóknak,	2 And what use to me was the strength of their hands? - enfeebled as they were,
3 ínségtől és éhségtől aszottak és a sivatagon tengődnek, mocskosok az ínségtől s a nyomorúságtól,	3 worn out by want and hunger, for they used to gnaw the roots of the thirsty ground -- that place ofgloom, ruin and desolation-
4 füveket és fakérget rágcsálnak, és borókagyökér a kenyerük,	4 they used to pick saltwort among the scrub, making their meals off roots of broom.
5 a völgyekben tépik őket, és ha egyre ráakadnak, odafutnak nagy hűhóval.	5 Outlawed from human company, which raised hue and cry against them, as against thieves,
6 A hegyi folyók vadonjaiban laknak, a föld üregeiben és kavicsokon;	6 they made their homes in the sides of ravines, in holes in the earth or in clefts of rock.
7 még örömet is találnak ebben, és élvezetnek veszik, hogy tövisek alatt laknak;	7 You could hear them braying from the bushes as they huddled together in the thistles.
8 balgák, senkik fiai, akik számba sem jönnek a földön.	8 Children of scoundrels, worse, nameless people, the very outcasts of society!
9 Most, íme, ezek faragnak rám nótákat és vesznek a nyelvükre engem.	9 And these are the ones who now make up songs about me and use me as a byword!
10 Irtóznak, messze húzódnak el tőlem, nem átallják, hogy képembe köpjenek,	10 Fil ed with disgust, they keep their distance, on seeing me, they spit without restraint.
11 mert Isten megnyitotta a tegezét és rám lőtt, számba zabolát vetett.	11 And since God has loosened my bow-string and afflicted me, they too throw off the bridle in mypresence.
12 Jobbom felől hirtelen rám szakadtak csapásaim, s elgáncsolták lábamat; elnyomtak útjaikkal, mint valami árvízzel,	12 Their brats surge forward on my right, to see when I am having a little peace, and advance on mewith threatening strides.
13 széthányták ösvényeimet, leselkedtek utánam és legyűrtek, és nem volt, aki segítsen.	13 They cut off all means of escape seizing the chance to destroy me, and no one stops them.
14 Rám rohantak, úgy mint a faltörésen és a megnyitott ajtón át, ide hömpölyögtek, hogy nyomorgassanak.	14 They move in, as if through a wide breach, and I go tumbling beneath the rubble.
15 Semmivé lettem; elragadtad kívánságomat, mint a szél, boldogságom elvonult, mint a felhő.	15 Terror rounds on me, my confidence is dispersed as though by the wind, my hope of safety vanisheslike a cloud.
16 Most pedig önmagát emészti a lelkem, és megragadnak az ínség napjai.	16 And now the life in me trickles away, days of grief have gripped me.
17 Fájdalom járja át csontjaimat éjjel, s akik rágódnak rajtam, nem pihennek.	17 At night-time sickness saps my bones I am gnawed by wounds that never sleep.
18 Sokaságuk miatt tönkremegy a ruhám, körülvettek engem, mint a ruha fejnyílása.	18 Violently, he has caught me by my clothes, has gripped me by the col ar of my coat.
19 Sárhoz lettem hasonló, olyan vagyok, mint a por és hamu.	19 He has thrown me into the mud; I am no more than dust and ashes.
20 Kiáltok hozzád, de nem hallgatsz meg engem, állok előtted, de nem vetsz ügyet rám.	20 I cry to you, and you give me no answer; I stand before you, but you take no notice.
21 Kegyetlen lettél hozzám, és kemény kézzel fordulsz ellenem.	21 You have grown cruel to me, and your strong hand torments me unmerciful y.
22 Felemeltél, szél hátára kaptál, azután levágtál erővel.	22 You carry me away astride the wind and blow me to pieces in a tempest.
23 Tudom, hogy átadsz a halálnak, hol hajlék van minden élő részére.	23 Yes, I know that you are taking me towards death, to the common meeting-place of al the living.
24 Te azonban nem az ő megrontásukra nyújtod ki kezedet és ha összeroskadnak, te leszel a megmentő!	24 Yet have I ever laid a hand on the poor when they cried out for justice in calamity?
25 Sirattam hajdan azt, akinek kemény volt a napja, és sajnálta lelkem a szegényt.	25 Have I not wept for those whose life is hard, felt pity for the penniless?
26 Jót reméltem, de rossz jött rám, fényt vártam, de sötétség tört elő.	26 I hoped for happiness, but sorrow came; I looked for light, but there was darkness.
27 Forr a bensőm és nem tud megnyugodni, nyomor napjai törtek rám.	27 My stomach seethes, is never stil , days of suffering have struck me.
28 Szomorúan járok, napfény nélkül, felkelek a gyülekezetben és kiáltok.	28 Sombre I go, yet no one comforts me, and if I rise in the council, I rise to weep.
29 Testvére lettem a sakáloknak és társa a struccmadaraknak.	29 I have become brother to the jackal and companion to the ostrich.
30 Megfeketült rajtam a bőröm, és láztól kiégtek csontjaim.	30 My skin has turned black on me, my bones are burnt with fever.
31 Zokogásra fordult a lantom, és sírásra fuvolám szava!	31 My harp is tuned to dirges, my pipe to the voice of mourners.