A zsoltárok könyve 49

KÁLDI-NEOVULGÁTA	VULGATA
1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.	1 Psalmus Asaph. Deus deorum Dominus locutus est, et vocavit terram a solis ortu usque ad occasum.
2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:	2 Ex Sion species decoris ejus :
3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!	3 Deus manifeste veniet ; Deus noster, et non silebit. Ignis in conspectu ejus exardescet ; et in circuitu ejus tempestas valida.
4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.	4 Advocabit cælum desursum, et terram, discernere populum suum.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.	5 Congregate illi sanctos ejus, qui ordinant testamentum ejus super sacrificia.
6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?	6 Et annuntiabunt cæli justitiam ejus, quoniam Deus judex est.
7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.	7 Audi, populus meus, et loquar ; Israël, et testificabor tibi : Deus, Deus tuus ego sum.
8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.	8 Non in sacrificiis tuis arguam te ; holocausta autem tua in conspectu meo sunt semper.
9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,	9 Non accipiam de domo tua vitulos, neque de gregibus tuis hircos :
10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.	10 quoniam meæ sunt omnes feræ silvarum, jumenta in montibus, et boves.
11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.	11 Cognovi omnia volatilia cæli, et pulchritudo agri mecum est.
12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.	12 Si esuriero, non dicam tibi : meus est enim orbis terræ et plenitudo ejus.
13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.	13 Numquid manducabo carnes taurorum ? aut sanguinem hircorum potabo ?
14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.	14 Immola Deo sacrificium laudis, et redde Altissimo vota tua.
15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.	15 Et invoca me in die tribulationis : eruam te, et honorificabis me.
16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.	16 Peccatori autem dixit Deus : Quare tu enarras justitias meas ? et assumis testamentum meum per os tuum ?
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,	17 Tu vero odisti disciplinam, et projecisti sermones meos retrorsum.
18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.	18 Si videbas furem, currebas cum eo ; et cum adulteris portionem tuam ponebas.
19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,	19 Os tuum abundavit malitia, et lingua tua concinnabat dolos.
20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.	20 Sedens adversus fratrem tuum loquebaris, et adversus filium matris tuæ ponebas scandalum.
21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.	21 Hæc fecisti, et tacui. Existimasti inique quod ero tui similis : arguam te, et statuam contra faciem tuam.
	22 Intelligite hæc, qui obliviscimini Deum, nequando rapiat, et non sit qui eripiat.
	23 Sacrificium laudis honorificabit me, et illic iter quo ostendam illi salutare Dei.