A Prédikátor könyve 1

¹ A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.

² »Minden hiúság, mondja a Prédikátor, csupa hiúság, minden csak hiúság!

³ Mi haszna az embernek minden vesződségéből, amellyel bajlódik a nap alatt?«

⁴ Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik, a föld pedig mindig megmarad.

⁵ A nap felkel és lenyugszik, majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.

⁶ Dél felé kerül, majd északra fordul, mindent bejárva körben kering a szél, és visszatér körforgásában.

⁷ A folyók mind a tengerbe ömlenek, s a tenger mégsem árad meg, a helyre, ahonnan a folyók elindulnak, visszatérnek, hogy újra folyjanak.

⁸ A dolgok megannyian fárasztanak, úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani. A szem nem tud jóllakni látással, s a fül nem tud betelni hallással.

⁹ Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz. Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,

¹⁰ és semmi sem új a nap alatt. Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!« Mert megvolt az már azokban az időkben, amelyek előttünk elmúltak.

¹¹ Nem gondolnak az emberek az elmúltakra, s a jövendőre sem gondolnak majd, akik még később lesznek.

¹² Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben,

¹³ és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele.

¹⁴ Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés.

¹⁵ Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.

¹⁶ Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.«

¹⁷ Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,

¹⁸ mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság, s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.