A zsoltárok könyve 49

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LA SACRA BIBBIA
1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.	1 Al maestro di coro. Dei figli di Core. Salmo.
2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:	2 Ascoltate questo, o popoli tutti, udite, voi tutti abitatori del mondo,
3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!	3 sia nobili che plebei, voi ricchi e poveri insieme.
4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.	4 Detti sapienti parlerà la mia bocca, cose intelligenti la riflessione del mio cuore.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.	5 Tenderò il mio orecchio al detto sentenzioso, svolgerò sull'arpa la mia sentenza misteriosa.
6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?	6 Perché dovrei temere nei giorni di sventura, quando la malvagità m'avvolge di quelli che m'inseguono?
7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.	7 La loro fiducia sta nella loro sostanza e nell'abbondanza delle ricchezze il loro vanto.
8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.	8 Certo, nessuno mai potrà redimersi, nessuno potrà mai dare a Dio il prezzo del suo riscatto.
9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,	9 Troppo caro sarebbe il prezzo dell'anima sua, egli dovrà cedere per sempre,
10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.	10 in modo da poter vivere per sempre e giammai scendere nella fossa.
11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.	11 Poiché ecco: muoiono i sapienti e alla stessa maniera periscono lo stolto e l'empio,
12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.	12 lasciando ad altri il proprio avere; le tombe saranno le loro eterne dimore, le loro abitazioni di evo in evo. Eppure chiamarono molte terre con i loro nomi!
13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.	13 L'uomo in onore non comprende d'essere simile alle bestie che vengono sterminate.
14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.	14 Tale è la sorte di coloro che pongono in sé la loro fiducia; tale è la fine di coloro che pongono nella bocca la loro compiacenza.
15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.	15 Come un gregge agli inferi sono destinati, scenderanno senz'altro nel sepolcro e la loro gloria è votata alla rovina, gli inferi saranno la loro abitazione.
16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.	16 Certo, Dio redime l'anima mia, dalla stretta degli inferi certo mi prenderà.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,	17 Non temere se qualcuno s'arricchisce, se aumenta lo sfarzo della sua casa,
18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.	18 poiché alla sua morte non porterà via nulla, il suo sfarzo non scenderà dietro a lui.
19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,	19 Benché nella sua vita si congratuli con l'anima sua: "Sei oggetto di lode, perché hai buona fortuna",
20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.	20 raggiungerà nondimeno la generazione dei suoi padri, i quali in eterno non vedranno la luce.
21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.	21 Eppure l'uomo in onore non comprende di essere simile alle bestie che vengono sterminate.