A zsoltárok könyve 49

KÁLDI-NEOVULGÁTA	LXX
1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.	1 ψαλμος τω ασαφ θεος θεων κυριος ελαλησεν και εκαλεσεν την γην απο ανατολων ηλιου και μεχρι δυσμων
2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:	2 εκ σιων η ευπρεπεια της ωραιοτητος αυτου ο θεος εμφανως ηξει
3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!	3 ο θεος ημων και ου παρασιωπησεται πυρ εναντιον αυτου καυθησεται και κυκλω αυτου καταιγις σφοδρα
4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.	4 προσκαλεσεται τον ουρανον ανω και την γην διακριναι τον λαον αυτου
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.	5 συναγαγετε αυτω τους οσιους αυτου τους διατιθεμενους την διαθηκην αυτου επι θυσιαις
6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?	6 και αναγγελουσιν οι ουρανοι την δικαιοσυνην αυτου οτι ο θεος κριτης εστιν διαψαλμα
7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.	7 ακουσον λαος μου και λαλησω σοι ισραηλ και διαμαρτυρομαι σοι ο θεος ο θεος σου ειμι εγω
8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.	8 ουκ επι ταις θυσιαις σου ελεγξω σε τα δε ολοκαυτωματα σου ενωπιον μου εστιν δια παντος
9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,	9 ου δεξομαι εκ του οικου σου μοσχους ουδε εκ των ποιμνιων σου χιμαρους
10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.	10 οτι εμα εστιν παντα τα θηρια του δρυμου κτηνη εν τοις ορεσιν και βοες
11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.	11 εγνωκα παντα τα πετεινα του ουρανου και ωραιοτης αγρου μετ' εμου εστιν
12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.	12 εαν πεινασω ου μη σοι ειπω εμη γαρ εστιν η οικουμενη και το πληρωμα αυτης
13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.	13 μη φαγομαι κρεα ταυρων η αιμα τραγων πιομαι
14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.	14 θυσον τω θεω θυσιαν αινεσεως και αποδος τω υψιστω τας ευχας σου
15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.	15 και επικαλεσαι με εν ημερα θλιψεως και εξελουμαι σε και δοξασεις με διαψαλμα
16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.	16 τω δε αμαρτωλω ειπεν ο θεος ινα τι συ διηγη τα δικαιωματα μου και αναλαμβανεις την διαθηκην μου δια στοματος σου
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,	17 συ δε εμισησας παιδειαν και εξεβαλες τους λογους μου εις τα οπισω
18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.	18 ει εθεωρεις κλεπτην συνετρεχες αυτω και μετα μοιχων την μεριδα σου ετιθεις
19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,	19 το στομα σου επλεονασεν κακιαν και η γλωσσα σου περιεπλεκεν δολιοτητα
20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.	20 καθημενος κατα του αδελφου σου κατελαλεις και κατα του υιου της μητρος σου ετιθεις σκανδαλον
21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.	21 ταυτα εποιησας και εσιγησα υπελαβες ανομιαν οτι εσομαι σοι ομοιος ελεγξω σε και παραστησω κατα προσωπον σου
	22 συνετε δη ταυτα οι επιλανθανομενοι του θεου μηποτε αρπαση και μη η ο ρυομενος
	23 θυσια αινεσεως δοξασει με και εκει οδος η δειξω αυτω το σωτηριον του θεου