A zsoltárok könyve 49

KÁLDI-NEOVULGÁTA	BIBLES DES PEUPLES
1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.	1 Au maître de chant. Psaume des fils de Coré.
2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:	2 Écoutez ceci, tous les peuples, tous, prêtez l’oreille, habitants du monde,
3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!	3 enfants du peuple ou fils à papa, le riche aussi bien que le pauvre.
4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.	4 Je veux dire des paroles de sagesse, ce qu’en mon cœur je médite donne à réfléchir.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.	5 Je cherche à bien entendre une maxime, puis j’explique mon énigme au son de la cithare.
6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?	6 Pourquoi craindrais-je dans les jours mauvais, quand je vois tout autour les traîtres et leurs méfaits.
7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.	7 Leur assurance vient de leur fortune, eux qui se font gloire de leur grande richesse.
8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.	8 Mais qui rachètera son frère et donnera à Dieu la rançon?
9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,	9 Racheter la vie? C’est bien trop cher, et voilà tout fini à jamais.
10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.	10 Pourraient-ils vivre toujours et ne jamais passer par la tombe?
11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.	11 On voit que le sage meurt, tout comme le fou et l’imbécile. Ils périront, laissant à d’autres leur fortune.
12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.	12 Leur tombe est leur maison définitive, d’âge en âge ils y seront à demeure: leur nom seulement restera sur leurs terres.
13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.	13 L’homme arrivé ne pense plus à rien, comme le bétail, il va à l’abattoir.
14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.	14 Voilà où courent ceux qui comptent sur eux-mêmes, c’est là qu’aboutiront ceux qui s’écoutent parler.
15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.	15 Comme des moutons ils sont parqués au séjour d’en bas, la mort les mène paître et leur impose sa loi. Ils sont le fantasme dissipé au matin, qui rentre chez lui au séjour d’en bas.
16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.	16 Moi, par contre, Dieu me rachètera, il me réclamera au séjour d’en bas.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,	17 Ne crains donc pas si tu vois l’homme s’enrichir, et sa maison puissante:
18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.	18 il n’emportera rien de cela à sa mort, sa richesse ne le suivra pas.
19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,	19 Il se félicitait quand il vivait: “On pourra dire que tu t’es fait la vie belle”;
20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.	20 mais il lui faut aller rejoindre ses pères et jamais il ne reverra la lumière.
21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.	21 L’homme arrivé ne pense plus à rien, comme le bétail, il va à l’abattoir.