A zsoltárok könyve 49

KÁLDI-NEOVULGÁTA	NOVA VULGATA
1 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.	1 Magistro chori. Filiorum Core. Psalmus.
2 Halljátok meg ezt, nemzetek, mindnyájan, vegyétek fületekbe, földkerekség lakói, mindannyian:	2 Audite haec, omnes gentes; auribus percipite, omnes, qui habitatis orbem:
3 mind alacsonysorsúak és nemesek, gazdagok, szegények egyaránt!	3 quique humiles et viri nobiles, simul in unum dives et pauper!
4 Bölcsességet mond a szám, okosságot a szívem elmélkedése.	4 Os meum loquetur sapientiam, et meditatio cordis mei prudentiam.
5 Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval tárom föl rejtélyemet.	5 Inclinabo in parabolam aurem meam, aperiam in psalterio aenigma meum.
6 Miért félnék a balszerencse napján, ha körülvesz a gáncsoskodók gonoszsága?	6 Cur timebo in diebus malis, cum iniquitas supplantantium circumdabit me?
7 Ők saját erejükben bíznak, vagyonuk nagyságával kérkednek.	7 Qui confidunt in virtute sua et in multitudine divitiarum suarum gloriantur.
8 Pedig az ember nem válthatja meg magát, senki sem adhat Istennek váltságdíjat magáért.	8 Etenim seipsum non redimet homo; non dabit Deo propitiationem suam.
9 Igen drága lelkének váltsága: soha meg nem fizetheti,	9 Nimium est pretium redemptionis animae eius: ad ultimum deficiet,
10 hogy örökké éljen és ne jusson az enyészetre.	10 ut vivat usque in finem nec videat interitum.
11 Hisz láthatja, meghalnak a bölcsek; Ugyanúgy elvesznek, mint a balgák és az esztelenek, és másokra hagyják gazdagságukat.	11 Et videbit sapientes morientes; simul insipiens et stultus peribunt et relinquent alienis divitias suas.
12 Sírjuk lesz lakóhelyük mindörökre; Hajlékuk nemzedékről nemzedékre, noha nevet szereztek maguknak földjükön.	12 Sepulcra eorum domus illorum in aeternum; tabernacula eorum in progeniem et progeniem, etsi vocaverunt nominibus suis terras suas.
13 Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg; Olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik, bizony hasonló hozzá.	13 Et homo, cum sit in honore, non permanebit; comparatus est iumentis, quae pereunt, et similis factus est illis.
14 Ez az útja azoknak, akik önmagukban bíznak, és azoknak a vége, akik saját beszédükben gyönyörködnek.	14 Haec via illorum, quorum fiducia in semetipsis, et finis eorum, qui complacent in ore suo.
15 Mint a juh, úgy terelődnek az alvilágba, a halál legelteti őket. Leszállnak a sírba sietve, alakjuk megsemmisül, az alvilág lesz lakásuk.	15 Sicut oves in inferno positi sunt, mors depascet eos; descendent praecipites ad sepulcrum, et figura eorum erit in consumptionem: infernus habitaculum eorum.
16 De az én lelkemet Isten megváltja, az alvilág hatalmából kiragad engem.	16 Verumtamen Deus redimet animam meam, de manu inferi vere suscipiet me.
17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megnövekszik háza dicsősége,	17 Ne timueris, cum dives factus fuerit homo, et cum multiplicata fuerit gloria domus eius,
18 mert ha meghal, semmit sem visz magával, és dicsősége nem száll le utána.	18 quoniam, cum interierit, non sumet omnia, neque descendet cum eo gloria eius.
19 Mondja bár áldottnak magát életében: »Dicsérni fognak téged, amiért magadnak tetted a jót«,	19 Cum animae suae in vita ipsius benedixerit: “ Laudabunt te quod benefecisti tibi ”,
20 mégis csak elmegy atyái nemzetségéhez, amely soha többé nem látja a világosságot.	20 tamen introibit ad progeniem patrum suorum, qui in aeternum non videbunt lumen.
21 Az ember, övezze bár tisztelet, okosságot nem tanúsít; olyan, mint az igavonó állat, amely kimúlik – bizony hasonló hozzá.	21 Homo, cum in honore esset, non intellexit; comparatus est iumentis, quae pereunt, et similis factus est illis.