Livre de Job 9

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Job prit la parole et dit:	1 Felelt Jób, és így szólt:
2 Oui, je le reconnais, tout cela est vrai: comment un homme aurait-il raison contre Dieu?	2 »Bizony tudom, hogy úgy van, és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben;
3 S’il voulait discuter avec lui, pourrait-il répondre une fois sur mille?	3 ha vele pörbe szállni kíván, ezer közül egyre sem tud neki megfelelni.
4 Il pense avec sagesse, sa force a tout pouvoir, peut-on lui résister impunément?	4 Bölcs szívű ő és hatalmas erejű; ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül?
5 Il déplace les montagnes sans qu’elles le sachent, il les retourne s’il se met en colère.	5 Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik, felforgatja őket haragjában;
6 Il ébranle la terre sur son socle et ses colonnes vacillent.	6 kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy megrendülnek oszlopai;
7 Il suffit qu’il parle, le soleil ne brille plus, un tour de clé, et ce sont les étoiles.	7 meghagyja a napnak és fel nem kel, és pecsét alá helyezi a csillagokat;
8 Il a déployé, tout seul, la voûte aux étoiles, il chemine sur le plancher des eaux.	8 egyedül feszítette ki az égboltot és taposott a tenger hullámain;
9 Il a fait la Grande Ourse, et puis Orion, et les Pléiades et les Chambres du Sud.	9 ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát;
10 Il fait des choses si grandes qu’on ne peut les sonder, des merveilles impossibles à compter!	10 nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni, csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni.
11 S’il passe près de moi, je ne le vois pas, il me frôle sans que je l’aperçoive.	11 Ha eljön hozzám, nem látom; ha elmegy, nem veszem észre.
12 S’il prend de force, va-t-on l’en empêcher, ou lui dire: “Que fais-tu là?”	12 Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’
13 Dieu ne se reprend pas quand il s’est emporté, ceux qui aidaient Rahab sont toujours sous ses pieds.	13 Isten nem vonja vissza haragját, és alatta meghajolnak Rahab szolgái.
14 Voulez-vous que j’aille, moi, lui répliquer et me mettre à discuter avec lui,	14 Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki, és szavakat találhatnék vele szemben?
15 ou à supplier mon juge qui ne me répond pas quand je suis dans mon droit?	15 Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni, hanem inkább kérlelnem kellene bírámat.
16 Je pourrais l’appeler, attendant une réponse, mais comment croire qu’il entendra ma voix?	16 Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna, nem hinném, hogy hallgatna szavamra;
17 C’est lui qui m’écrase pour un cheveu, qui multiplie sans raison mes blessures.	17 mert fergeteggel zúz össze engem, és sokasítja sebeimet ok nélkül is;
18 Il ne me laisse pas reprendre mon souffle tandis qu’il m’envoie jusqu’à plus soif la peine.	18 nem enged lélegzethez jutni, és betölt engem keservekkel.
19 Employer la force? Il sera le plus fort. Aller aux juges? Qui fera la convocation?	19 Ha erőről van szó: ő a legerősebb, ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni.
20 Je peux être juste, mes paroles m’accuseront, même si je suis parfait, elles me condamneront.	20 Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna, ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana.
21 Mais suis-je parfait? Je ne le sais pas: la vie n’a pas de sens!	21 Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást. Meguntam életemet!
22 Tout est pareil et je peux dire: il supprime l’innocent avec le coupable.	22 Egyre megy! mondom ezért magamban, ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt!
23 Quand une catastrophe répand soudain la mort, il se moque de l’épreuve des innocents.	23 Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre, és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén!
24 Quand un pays tombe aux mains des méchants, il met un bandeau sur les yeux des juges. Si ce n’est pas lui, qui donc alors?	24 Bűnös kézre került a föld, bírái arcát betakarja; kicsoda tenné ezt, ha nem ő?
25 Mes jours ont passé plus vite qu’un coureur: ils fuyaient sans connaître le bonheur.	25 Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak, elrohantak és nem láttak boldogságot!
26 Ils glissaient comme une barque de joncs, comme un aigle qui fond sur sa proie.	26 Repülnek, mint a nádcsónak, mint a sas, amely lecsap étkére.
27 J’ai beau dire: “Laissons là ces plaintes, montrons un autre visage: le sourire!”	27 Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így! Más arcot öltök és vidám leszek:
28 mes épreuves me laissent angoissé car je sais que tu ne me vois pas innocent.	28 akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra, és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst.
29 Si je dois être coupable, à quoi bon me fatiguer pour rien?	29 Ha úgyis bűnösnek kell lennem, miért fáradok hiába?
30 J’aurais beau me laver à l’eau de neige et me blanchir les mains avec du savon,	30 Mosakodnám bár a hó levében, és még oly tisztán ragyogna is kezem,
31 tu me jetterais aussitôt dans la boue, et même ma tunique m’aurait en dégoût!	31 akkor is szennybe mártanál, úgyhogy ruháim undorodnának tőlem.
32 Il n’est pas quelqu’un comme moi, pour que je lui dise: Allons ensemble au tribunal!	32 Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék, sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé;
33 Il faudrait un arbitre entre nous, pour nous prendre l’un et l’autre par l’épaule,	33 nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja, aki kezét tehetné mindkettőnkre.
34 pour écarter son bâton qui me frappe et l’épouvante où me jettent ses terreurs.	34 Távoztassa csak tőlem pálcáját, hogy félelme ne rémítsen,
35 Mais puisqu’il n’en est pas ainsi, je veux parler sans crainte, seul avec moi-même.	35 akkor beszélnék én és nem félnék tőle, mert félelem közepette nem tudok felelni.