Acts of the Apostles 20

NEW JERUSALEM	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 When the disturbance was over, Paul sent for the disciples and, after speaking words ofencouragement to them, said good -- bye and set out for Macedonia.	1 A zavargás megszűntével Pál magához hívta a tanítványokat, buzdította őket, azután elbúcsúzott, és útra kelt, hogy Makedóniába menjen.
2 On his way through those areas he said many words of encouragement to them and then made hisway into Greece,	2 Miután bejárta azokat a területeket, többször is beszélt és intette őket, elment Görögországba,
3 where he spent three months. He was leaving by ship for Syria when a plot organised against him bythe Jews made him decide to go back by way of Macedonia.	3 és ott töltött három hónapot. Amikor Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szőttek ellene. Ezért úgy határozott, hogy Makedónián át tér vissza.
4 He was accompanied by Sopater, son of Pyrrhus, who came from Beroea; Aristarchus and Secunduswho came from Thessalonica; Gaius from Derbe, and Timothy, as well as Tychicus and Trophimus who werefrom Asia.	4 A béreai Szopatér, Pirrosz fia volt a kísérője, a tesszalonikiek közül pedig Arisztarchosz és Szekundusz, továbbá a derbéi Gájusz és Timóteus, végül Ázsiából Tichikusz és Trofimusz.
5 They al went on to Troas where they waited for us.	5 Ők elmentek előre, és megvártak minket Troászban.
6 We ourselves left Philippi by ship after the days of Unleavened Bread and joined them five days later atTroas, where we stayed for a week.	6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva értük utol őket Troászban, ahol hét napot töltöttünk.
7 On the first day of the week we met for the breaking of bread. Paul was due to leave the next day, andhe preached a sermon that went on til the middle of the night.	7 A hét első napján azután, amikor egybegyűltünk a kenyérszegésre, Pál beszélni kezdett nekik. Mivel másnap útra akart kelni, a beszédet egészen éjfélig nyújtotta.
8 A number of lamps were lit in the upstairs room where we were assembled,	8 A felső teremben, ahol egybegyűltünk, volt lámpa bőven.
9 and as Paul went on and on, a young man called Eutychus who was sitting on the window-sil grewdrowsy and was overcome by sleep and fel to the ground three floors below. He was picked up dead.	9 Közben egy Eutíchosz nevű fiút, aki az ablakban ült és mély álomba merült, mert Pál hosszan beszélt, az álom elnyomta, leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték fel.
10 Paul went down and stooped to clasp the boy to him, saying, 'There is no need to worry, there is stillife in him.'	10 Pál lement hozzá, ráborult, átkarolta, és így szólt: »Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van!«
11 Then he went back upstairs where he broke the bread and ate and carried on talking til he left atdaybreak.	11 Aztán felment, megszegte a kenyeret és evett, s beszélt még jó sokáig, egészen virradatig, akkor kelt útra.
12 They took the boy away alive, and were greatly encouraged.	12 A fiút pedig élve hozták oda, és teljesen megvigasztalódtak.
13 We were now to go on ahead by sea, so we set sail for Assos, where we were to take Paul on board;this was what he had arranged, for he wanted to go overland.	13 Mi pedig hajóra szálltunk, és Asszoszba hajóztunk, hogy ott felvegyük Pált. Így rendelkezett ugyanis, mert ő maga szárazon akarta megtenni az utat.
14 When he rejoined us at Assos we took him aboard and went on to Mitylene.	14 Amikor aztán összetalálkozott velünk Asszoszban, felvettük őt, és Mitilénébe mentünk.
15 The next day we sailed from there and arrived opposite Chios. The second day we touched at Samosand, after stopping at Trogyllium, made Miletus the next day.	15 Innen elhajóztunk, s másnap Khiosz elé értünk. A következő nap Szamoszon kötöttünk ki, majd a rákövetkező napon megérkeztünk Milétoszba.
16 Paul had decided to pass wide of Ephesus so as to avoid spending time in Asia, since he wasanxious to be in Jerusalem, if possible, for the day of Pentecost.	16 Pál ugyanis úgy határozott, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időznie Ázsiában. Sietett, hogy ha lehetséges, pünkösd napján már Jeruzsálemben legyen.
17 From Miletus he sent for the elders of the church of Ephesus.	17 Milétoszból beüzent tehát Efezusba, és hívatta az egyház presbitereit.
18 When they arrived he addressed these words to them: 'You know what my way of life has been eversince the first day I set foot among you in Asia,	18 Amikor azok odaértek és együtt voltak, így szólt hozzájuk: »Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan voltam veletek az egész idő alatt.
19 how I have served the Lord in al humility, with al the sorrows and trials that came to me through theplots of the Jews.	19 Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyhullatás és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek.
20 I have not hesitated to do anything that would be helpful to you; I have preached to you and instructedyou both in public and in your homes,	20 Semmi hasznosat el nem hagytam, mindent hirdettem nektek, tanítottalak titeket nyilvánosan és házanként.
21 urging both Jews and Greeks to turn to God and to believe in our Lord Jesus.	21 Tanúságot tettem mind a zsidók, mind a pogányok előtt az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett hitről.
22 'And now you see me on my way to Jerusalem in captivity to the Spirit; I have no idea what wilhappen to me there,	22 És most íme, lélekben megkötözve elmegyek Jeruzsálembe, és nem tudom, mi minden vár ott rám.
23 except that the Holy Spirit, in town after town, has made it clear to me that imprisonment andpersecution await me.	23 Csak azt tudom, amit a Szentlélek minden városban értésemre ad, hogy bilincsek és szorongatások várnak rám Jeruzsálemben.
24 But I do not place any value on my own life, provided that I complete the mission the Lord Jesus gaveme -- to bear witness to the good news of God's grace.	24 De nem félek ezektől. Az életemet sem tartom értékesebbnek, mint magamat, csak elvégezhessem pályafutásomat, az ige szolgálatát, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról.
25 'I now feel sure that none of you among whom I have gone about proclaiming the kingdom wil eversee my face again.	25 Azt is tudom már, hogy közületek, akik között jártam, s akiknek hirdettem Isten országát, többé senki sem fogja látni arcomat.
26 And so on this very day I swear that my conscience is clear as far as all of you are concerned,	26 Azért szentül állítom ma nektek, hogy nem szárad rajtam senkinek a vére sem.
27 for I have without faltering put before you the whole of God's purpose.	27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Isten maradéktalan akaratát.
28 'Be on your guard for yourselves and for all the flock of which the Holy Spirit has made you theguardians, to feed the Church of God which he bought with the blood of his own Son.	28 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett.
29 'I know quite wel that when I have gone fierce wolves wil invade you and will have no mercy on theflock.	29 Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a nyájat.
30 Even from your own ranks there wil be men coming forward with a travesty of the truth on their lips toinduce the disciples to fol ow them.	30 Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal ragadják a tanítványokat.
31 So be on your guard, remembering how night and day for three years I never slackened in counsel ingeach one of you with tears.	31 Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket.
32 And now I commend you to God and to the word of his grace that has power to build you up and togive you your inheritance among all the sanctified.	32 Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára.
33 'I have never asked anyone for money or clothes;	33 Nem kívántam el senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját.
34 you know for yourselves that these hands of mine earned enough to meet my needs and those of mycompanions.	34 Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért, amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak.
35 By every means I have shown you that we must exert ourselves in this way to support the weak,remembering the words of the Lord Jesus, who himself said, "There is more happiness in giving than inreceiving." '	35 Mindenben megmutattam nektek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondta: ‘Nagyobb boldogság adni, mint kapni.’«
36 When he had finished speaking he knelt down with them all and prayed.	36 Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal.
37 By now they were all in tears; they put their arms round Paul's neck and kissed him;	37 Azok pedig mindannyian nagy sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt.
38 what saddened them most was his saying they would never see his face again. Then they escortedhim to the ship.	38 Az a mondása fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát. Végül pedig elkísérték őt a hajóra.