Job 7

NEW AMERICAN BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Is not man's life on earth a drudgery? Are not his days those of a hireling?	1 Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai:
2 He is a slave who longs for the shade, a hireling who waits for his wages.	2 kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos.
3 So I have been assigned months of misery, and troubled nights have been told off for me.	3 Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak.
4 If in bed I say, "When shall I arise?" then the night drags on; I am filled with restlessness until the dawn.	4 Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal.
5 My flesh is clothed with worms and scabs; my skin cracks and festers;	5 Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem, bőröm elszárad és összezsugorodik.
6 My days are swifter than a weaver's shuttle; they come to an end without hope.	6 Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek.
7 Remember that my life is like the wind; I shall not see happiness again.	7 Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.
8 The eye that now sees me shall no more behold me; as you look at me, I shall be gone.	8 Nem lát engem többé ember szeme; mire rám veted szemedet, már nem vagyok.
9 As a cloud dissolves and vanishes, so he who goes down to the nether world shall come up no more.	9 Amint a felhő elenyészik, elmegy, úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba;
10 He shall not again return to his house; his place shall know him no more.	10 nem tér már vissza házába, és otthona nem látja többé viszont.
11 My own utterance I will not restrain; I will speak in the anguish of my spirit; I will complain in the bitterness of my soul.	11 Ezért én sem türtőztetem számat, szólok lelkem gyötrelmében, panaszkodom lelkem keservében:
12 Am I the sea, or a monster of the deep, that you place a watch over me? Why have you set me up as an object of attack; or why should I be a target for you?	12 óceán vagyok-e vagy szörnyeteg, hogy börtönbe vetsz engem?
13 When I say, "My bed shall comfort me, my couch shall ease my complaint,"	13 Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem, könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon,
14 Then you affright me with dreams and with visions terrify me,	14 akkor álmokkal rettegtetsz és rémlátással rémítesz,
15 So that I should prefer choking and death rather than my pains.	15 úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem, és halál után epednek csontjaim.
16 I waste away: I cannot live forever; let me alone, for my days are but a breath.	16 Undorodom! Nem kívánok tovább élni! Kímélj meg, hisz merő semmi az életem!
17 What is man, that you make much of him, or pay him any heed?	17 Mi is az ember, hogy nagyra tartod, és érdemesnek látod vele törődni,
18 You observe him with each new day and try him at every moment!	18 minden reggel meglátogatod, és minduntalan próbára teszed?
19 How long will it be before you look away from me, and let me alone long enough to swallow my spittle?	19 Még meddig tart, hogy nem kímélsz, és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat?
20 Though I have sinned, what can I do to you, O watcher of men?	20 Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre! Miért tettél céltábládnak, hogy terhe lettem önmagamnak?
21 Why do you not pardon my offense, or take away my guilt? For soon I shall lie down in the dust; and should you seek me I shall then be gone.	21 Miért nem törlöd el a vétkemet, és miért nem veszed el a bűnömet? Lám – most a porba térek megnyugodni, és ha holnap keresel, már nem leszek!«