Job 16

KING JAMES BIBLE	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Then Job answered and said,	1 És felelt Jób, és ezt mondta:
2 I have heard many such things: miserable comforters are ye all.	2 »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!
3 Shall vain words have an end? or what emboldeneth thee that thou answerest?	3 Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?
4 I also could speak as ye do: if your soul were in my soul's stead, I could heap up words against you, and shake mine head at you.	4 Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!
5 But I would strengthen you with my mouth, and the moving of my lips should asswage your grief.	5 Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.
6 Though I speak, my grief is not asswaged: and though I forbear, what am I eased?	6 Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.
7 But now he hath made me weary: thou hast made desolate all my company.	7 De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.
8 And thou hast filled me with wrinkles, which is a witness against me: and my leanness rising up in me beareth witness to my face.	8 Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;
9 He teareth me in his wrath, who hateth me: he gnasheth upon me with his teeth; mine enemy sharpeneth his eyes upon me.	9 ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;
10 They have gaped upon me with their mouth; they have smitten me upon the cheek reproachfully; they have gathered themselves together against me.	10 egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.
11 God hath delivered me to the ungodly, and turned me over into the hands of the wicked.	11 Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.
12 I was at ease, but he hath broken me asunder: he hath also taken me by my neck, and shaken me to pieces, and set me up for his mark.	12 Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.
13 His archers compass me round about, he cleaveth my reins asunder, and doth not spare; he poureth out my gall upon the ground.	13 Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.
14 He breaketh me with breach upon breach, he runneth upon me like a giant.	14 Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.
15 I have sewed sackcloth upon my skin, and defiled my horn in the dust.	15 Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.
16 My face is foul with weeping, and my eyelids is the shadow of death;	16 Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.
17 Not for any injustice in mine hands: also my prayer is pure.	17 Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.
18 O earth, cover not thou my blood, and let my cry have no place.	18 És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.
19 Also now, behold, my witness is in heaven, and my record is on high.	19 El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!
20 My friends scorn me: but mine eye poureth out tears unto God.	20 Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.
21 O that one might plead for a man with God, as a man pleadeth for his neighbour!	21 Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!
22 When a few years are come, then I shall go the way whence I shall not return.	22 Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.