A zsoltárok könyve 81

KÁLDI-NEOVULGÁTA	EINHEITSUBERSETZUNG BIBEL
1 A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Ászáftól.	1 [Für den Chormeister. Nach dem Kelterlied. Von Asaf.]
2 Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, ujjongjatok Jákob Istenének.	2 Jubelt Gott zu, er ist unsre Zuflucht; jauchzt dem Gott Jakobs zu!
3 Kezdjetek énekelni és szóljon a dob, a szép hangú lant és a hárfa.	3 Stimmt an den Gesang, schlagt die Pauke, die liebliche Laute, dazu die Harfe!
4 Fújjátok a harsonát újholdkor, és holdtöltekor, ünnepünk napján.	4 Stoßt in die Posaune am Neumond und zum Vollmond, am Tag unsres Festes!
5 Ez Izrael törvénye, Jákob Istenének parancsa.	5 Denn das ist Satzung für Israel, Entscheid des Gottes Jakobs.
6 Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek, amikor kivonult Egyiptom földjéről. Ismeretlen beszédet hallottam:	6 Das hat er als Gesetz für Josef erlassen, als Gott gegen Ägypten auszog. Eine Stimme höre ich, die ich noch nie vernahm:
7 »Megszabadítottam hátát a tehertől, kezét a rabszolgakosártól.	7 Seine Schulter hab ich von der Bürde befreit, seine Hände kamen los vom Lastkorb.
8 Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak, meghallgattalak a fergeteg rejtekéből, a Meriba vizénél próbára tettelek.	8 Du riefst in der Not und ich riss dich heraus; ich habe dich aus dem Gewölk des Donners erhört, an den Wassern von Meríba geprüft. [Sela]
9 Halljad, én népem, hadd intselek! Izrael, bárcsak meghallgatnál engem!	9 Höre, mein Volk, ich will dich mahnen! Israel, wolltest du doch auf mich hören!
10 Ne legyen más isten közötted, ne imádj idegen istent!	10 Für dich gibt es keinen andern Gott. Du sollst keinen fremden Gott anbeten.
11 Mert én vagyok a te Urad, Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről: nyisd ki szádat és én megtöltöm.	11 Ich bin der Herr, dein Gott, der dich heraufgeführt hat aus Ägypten. Tu deinen Mund auf! Ich will ihn füllen.
12 De népem nem hallgatott szavamra, s Izrael nem figyelt rám.	12 Doch mein Volk hat nicht auf meine Stimme gehört; Israel hat mich nicht gewollt.
13 Ezért ráhagytam őket szívük keménységére, hadd menjenek a saját fejük után.	13 Da überließ ich sie ihrem verstockten Herzen und sie handelten nach ihren eigenen Plänen.
14 Ha népem rám hallgatott volna, ha Izrael az én útjaimon járt volna,	14 Ach dass doch mein Volk auf mich hörte, dass Israel gehen wollte auf meinen Wegen!
15 rögtön megaláztam volna ellenségeit, s üldözőire vetettem volna kezemet.	15 Wie bald würde ich seine Feinde beugen, meine Hand gegen seine Bedränger wenden.
16 Hízelegnének neki az Úr ellenségei, s idejük örökké tartana.	16 Alle, die den Herrn hassen, müssten Israel schmeicheln und das sollte für immer so bleiben.
17 Táplálnám őket a búza javával, és jóltartanám mézzel a kősziklából.«	17 Ich würde es nähren mit bestem Weizen und mit Honig aus dem Felsen sättigen.