Job 24

EL LIBRO DEL PUEBLO DE DIOS	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 ¿Por qué al Todopoderoso no se le ocultan los tiempos, pero sus fieles no ven esos días?	1 Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.
2 Los malvados remueven los mojones, se apoderan del rebaño y del pastor.	2 Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;
3 Se llevan el asno de los huérfanos, toman en prenda el buey de la viuda;	3 elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,
4 Desvían al indigente del camino, y los pobres del país tienen que esconderse.	4 lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.
5 Como asnos salvajes en el desierto, salen los pobres, buscando una presa; y aunque ellos trabajan hasta la tarde, no tienen pan para sus hijos.	5 Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,
6 Cosechan en el campo del impío, vendimian la viña del malvado.	6 más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,
7 Pasan la noche desnudos, por falta de ropa, sin un abrigo para taparse del frío.	7 mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.
8 Empapados por el aguacero de las montañas, sin refugio, se acurrucan contra las rocas.	8 Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.
9 Arrancan al huérfano del pecho materno y toman en prenda al niño pequeño del pobre.	9 Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.
10 Andan desnudos, por falta de ropa, cargan las gavillas, y están hambrientos.	10 Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,
11 Exprimen el aceite entre dos máquinas de moler, pisotean el lagar, y están sedientos.	11 falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,
12 De la ciudad, salen los gemidos de los moribundos, las gargantas de los heridos piden auxilio, ¡pero Dios no escucha sus plegarias!	12 a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.
13 Hay otros que se rebelan contra la luz: no reconocen sus caminos ni se detienen en sus senderos.	13 Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:
14 El asesino se levanta antes del alba para matar al pobre y al indigente. El ladrón merodea por la noche,	14 reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.
15 El adúltero aguarda la penumbra, pensando: «¡Ningún ojo me verá!», y se cubre la cara con un velo.	15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: ‘Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.’
	16 Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.
17 Porque, para ellos, la mañana es la hora sombría, están habituados a los temores de la noche.	17 Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.
18 Es algo frágil sobre la superficie de las aguas, su posesión es maldecida en el país y nadie toma el camino de sus viñedos.	18 ‘Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.
19 La sequía y el calor consumen las aguas de la nieve, y el Abismo arrebata a aquellos que pecaron.	19 Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.
20 El seno que lo formó se olvida de él, nadie más se acuerda de su hombre, y la injusticia es quebrada como un árbol.	20 Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.
21 El maltrataba a la estéril privada de hijos y no hacía ningún bien a la viuda.	21 Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.
22 Pero aquel que con su fuerza sojuzga a los tiranos, se levanta, y no le permite que cuente más con su vida.	22 Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.
23 El lo dejaba apoyarse con seguridad, pero sus ojos vigilaban sus caminos.	23 Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.
24 Se encumbró por un instante, y ya no existe, se dobla como una hierba amarga que se arranca y se marchita como la cabeza de una espiga.	24 Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.’
25 ¿Acaso no es así? ¿Quién me puede desmentir o reducir a la nada mis palabras?	25 Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«