Livre de Job 3

BIBLES DES PEUPLES	KÁLDI-NEOVULGÁTA
1 Alors Job ouvrit la bouche pour maudire le jour de sa naissance.	1 Ezután megnyitotta Jób a száját, elátkozta születése napját
2 Et voici ce que dit Job:	2 és mondta:
3 Que périsse le jour où je suis né, la nuit qui dit la nouvelle: “Conception d’un garçon!”	3 »Vesszen a nap, amelyen születtem, az éj, amelyen mondták: ‘Fiú fogantatott.’
4 Que ce jour s’en aille aux ténèbres, que Yahvé là-haut l’ignore à jamais, et qu’aucune lumière pour lui ne se lève!	4 Legyen az a nap sötétség, Isten odafenn ne törődjék vele, napfény azon ne világítson.
5 Que le noir et les ténèbres s’en emparent, qu’un nuage s’installe sur lui, et que l’obscurité étouffe son jour!	5 Lepje el sötétség s a halál árnya, ülje meg sűrű felleg, és borítsa keserűség!
6 Que la ténèbre s’empare de cette nuit, qu’elle ne puisse s’ajouter aux autres de l’année, qu’elle n’entre pas en compte pour le mois!	6 Sötét förgeteg vegye ez éjjelt birtokába; az év napjai közé be ne tudják, s a hónapokhoz ne számítsák!
7 Que cette nuit soit stérile à jamais, que les cris de joie n’y pénètrent pas!	7 Maradjon az az éjjel magtalan, vígság azon ne legyen;
8 Que la maudissent ceux-là même qui fuient le jour, et qui s’affairent à réveiller le Léviathan!	8 átkozzák el azok, akik napot átokkal illetnek, akik készek felkelteni a Leviatánt!
9 Que s’obscurcissent ses étoiles matinales, qu’elle attende l’aube sans qu’elle vienne, et ne voie plus jamais se lever son aurore!	9 Öltözzenek sötétbe hajnalának csillagai, várja a világosságot, de hiába, ne lássa hajnal hasadását,
10 Car elle n’a pas fermé pour moi les portes du ventre, afin de m’épargner, au sortir, la détresse.	10 mert nem zárta el az engem hordozó méhnek kapuját, mert nem tartotta távol szememtől a nyomorúságot!
11 Pourquoi ne suis-je pas mort dans le sein, pourquoi ne suis-je pas né déjà mort?	11 Miért nem haltam meg a méhben? Miért nem pusztultam el mindjárt, amikor kijöttem a méhből?
12 Pourquoi ai-je trouvé deux genoux pour m’accueillir, deux mamelles pour m’allaiter?	12 Térd engem miért fogadott, miért tápláltak emlők?
13 Car maintenant je serais tranquille sur ma couche, je dormirais et j’aurais mon repos.	13 Így most csendben aludnék, békességben szenderegnék együtt
14 Je serais avec les rois, et les grands de la terre, et ceux qui se construisent des tombes au désert,	14 királyokkal, országok tanácsosaival, akik pusztaságot építettek maguknak,
15 avec les princes qui gardaient l’or et remplissaient d’argent leurs palais.	15 vagy fejedelmekkel, akik aranyban bővelkedtek, akik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Pourquoi n’ai-je pas été l’avorton caché, comme ces tout-petits qui n’ont pas vu le jour?	16 Vagy mint az elásott idétlen gyermek, nem lennék többé, mint a magzat, amely nem látott napvilágot.
17 Fini, là-bas, le vacarme des méchants, là-bas se reposent les épuisés,	17 Ott felhagynak a gonoszok a tombolással, és pihennek az erőben megfogyottak;
18 les prisonniers sont élargis et n’entendent plus le cri des surveillants.	18 együtt vannak bántódás nélkül, akik hajdan foglyok voltak, nem hallják többé a börtönőr szavát.
19 Petits ou grands, là-bas c’est pareil, et l’esclave est délivré de son maître.	19 Együtt van ott kicsiny és nagy egyaránt, s a szolga már nem függ urától.
20 Pourquoi donner la lumière à un malheureux, et la vie à ceux qui iront dans la peine?	20 Mire való világosság a nyomorultnak és élet a keseredett léleknek?
21 Ils aspirent à la mort, mais elle ne vient pas; ils soupirent après, plus qu’on ne fait pour un trésor.	21 Azoknak, akik várják a halált, de nem jő, és ásva keresik, jobban mint a kincset;
22 Ils sont heureux quand vient la fin, ils se réjouissent quand ils arrivent à la tombe.	22 akik örülnének mérték nélkül, ha a sírt végre megtalálnák?
23 Pourquoi la vie, si l’homme ne voit plus un chemin, si Dieu lui a barré toutes les issues?	23 Mire való az élet a férfinak, akinek útja el van rejtve, akit Isten homályba burkolt?
24 Pour nourriture je n’ai que mes soupirs, et mes pleurs comme l’eau s’épanchent.	24 Sóhajjal kezdem étkezésemet, mint víz árja ömlik hangos zokogásom;
25 Ce qui me faisait peur est là sur moi, ce que je redoutais est venu me surprendre.	25 mert amitől félve féltem, az elért engem, s amitől rettegtem, eljött reám.
26 Je n’ai plus ni paix, ni relâche, les tourments sont venus, j’ai perdu le repos.	26 Nem voltam álnok, nem hallgattam, nem nyugodtam, mégis rámborult a harag!«